Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

22 külinek kell tekinteni a jelen foglalást azért: mert ez esetben készpénzbeli követelés behajtására irányoztatván a végrehajtás, ennek pedig az lévén a végczélja, hogy az annak alapját képező követelés az önkényt fizetni vonakodó, s e miatt végrehajtás alá vont adós vagyonából birói kényszer utján kielégíttessék; ebből önkényt következik, hogy foglalás tárgyát csak oly dolgok vagy jogok képezhetik, melyek a végrehajtást szenvedőt illetik és a melyek a végrehajtási törvényben előirt módon értékesitve, készpénzzé tehetők. Márpedig az életbiztosítási bárczák a K. T. 418. §-a élteimében a biztosító és biztosított között egy harmadik, a kedvezményezett, javára kötött ügyletről kiadott írásbeli elismervények lévén : azok, mint a forgalomnak nem tárgyai, önmagukban meghatározható értékű dolgoknak nem tekinthetők, az azok alapján a biztosítási összegeket illetőleg esetleg felmerülhető követelésre nézve a jelen esetben a végrehajtás nem vezethető már azét sem, mert ezen követelési jog a biztosított akaratától függő ama feltételhez van kötve, hogy a biztosított a szerződésszerű dijakat, a megállapított visszatérő időszakokban, a kikötött időpontig pontosan fizette légyen, minthogy e feltétel be nem állta esetében a K. T. 505. §-ának 3. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatályát veszti. A végrehajtási jegyzőkönyv 5. tétele alatt összeirt bárcza pedig még azért sem tekinthető érvényesen lefoglaltnak, mert eme bárcza felperes mint határozottan megnevezett egyik kedvezményezett nevére lévén túlélés esetére kiállítva, e felett a végrehajtást szenvedő másik kedvezményezett korlátlanul nem is rendelkezhetett. Minthogy pedig ezen bárczák után a foglalás (1881. év) óta lejárt évi dijak beismerten felperes által fizettetnek : az elsőbiróság az előadottaknál fogva helyesen oldotta fel azokat felperes kérelméhez képest zár alól. 176. A szolgalommal terhelt háznak árverési vevője, ha a szolgalom létezéséről az árverés előtt tudomással bírt, ezen szolgalmat még az esetben is tűrni köteles, ha az telekkönyvileg bejegyezve nem volt és arról az árverési feltételekben külön emlités nem tétetett. 1888. január 12. 8217/1887. p. sz. P. Károly felperesnek, S. Alajos és neje szül. P. Irén alperesek elleni birtokperében •—• a budapesti kir. törvényszék a következő ítéletet hozta: Alperesek kötelesek a budai 228. sz. tkvben 524/b. h. r. sz. és 423,. össz. sz. a. foglalt ingatlanon elterülő pinczét 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek birtokba bocsájtani s 158 frt