Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)
13 Gzimén megítélt 210 frt összeg lefizetésére, az özvegyi jog kérdésének érintetlen hagyása mellett, határidő kitűzve nem lévén : a neheztelt ítéletben foglalt rendelkezés nem áll Útjában annak, hogy alperes a per során nem is említett özvegyi jogát ez összegre is érvényesíthesse, és hogy felperesek ez összeg iránti jogukat a hagyatéki vagyonra szerzendő jelzálog utján biztosithassák ; e tekintetben tehát a másodbiróság ítélete sem hiányosnak, sem alperesre nézve sérelmesnek nem tekintethetvén : azt helybenhagyni kellett indokolásánál fogva és azért, mert hogy a felperesek részére megítélt összeget örökhagyó szülői vagyonából tényleg megkapta, alperes jelen felebbezésében sem veszi határozott tagadásba, azon különben nem igazolt körülmény pedig, hogy örökhagyó a kapott vagyont nőtlen korában elköltötte volna, és hogy a hátrahagyott összes vagyon a házasság tartama alatt szereztetett, a hagyatéki vagyon jogi természetének megállapítására befolyással nem bír; mivel a hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mely a szülőitől kapott vagyon értékét meghaladja. 172. A bizonyító fél részére ellenfelének beleegyezése nélkül is megítélhető a föeskü arra, hogy a váltó aláírásával mást meg nem bízott. W. Bálint felperesnek, N. Pál és társai alperesek ellen 140 frt tőke és jár. iránti váltóperében — a nagy-becskereki kir. törvényszék mint váltóbiróság a következő ítéletet hozta: Az 1886. évi augusztus n-ik napján 4610. sz. alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, tartoznak alperesek a Batoson 18X6. évi augusztus i-én 140 frtról kiállított váltó alapján, mint váltókötelezettek a kereseti 140 frt váltóösszeget ennek 1886. évi augusztus i-jétől járó 6° o kamatját, 3 frt 40 kr. óvási, váltódijat és összesen 35 frt 50 krban megállapított perköltséget felperesnek megfizetni egyetemleg. Indokok: A kereseti váltó az 1876. évi XXVII. t.-cz. 3. §-á megkívánta minden törvényes kellékekkel bir. Az azon látható s a hivatkozott t.-cz. 7., 8., illetve 21. í->§-aihoz mért váltói nyilatkozatok feltétlenek, s igy feltétlen kötelezettséget is állapítanak meg ; annál inkább, mert első- és másodrendű alperesek elfogadó illetve kibocsátói minőségükben tett aláírásaik valódiságát nem is tagadták, a forgató harmadrendű alperes pedig, bár tagadta aláírásának valódiságát, s iíletve állitá, hogy az nem tőle származott, a részére felkínált