Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

12 szabályozása tekintetében részben és a fenti értelemben megváltoztatandóknak találta a kir. itélő tábla az elsóbiróság Ítéletét, mert noha felperesek semmivel sem igazolták, hogy az örökhagyó hagyatékáról felvett leltárban összeirt vagyon örökhagyóra szüleitől vagy azok ágáról szállott volna, s noha ilyen esetben, vagyis szerzeményi javakban, az oldalág kizárásával, az idézett törvényszabály 14. §-a értelmében, a hitvestárs van hivatva örökölni, mindazonáltal, mivel szerzeményi, illetve közszerzeményi vagyonnak csak az tekinthető, a mi az örökhagyóra bebizonyithatólag hárult öröklött értéket meghaladja, felperesek öröklési jogát el kellett ismerni azon értékre nézve, melyet örökhagyó szülőitől, illetve az ágtól kapott. Ilyen értéknek kellett venni azon 500 váltóforintot, illetve 210 o. é. forintot, mely örökhagyónak a B) alatti osztály szerint jutott, mert noha ezen osztály örökhagyó atyjának életében létesült, annak tárgyát az apai vagyon felosztása képezte és az ekképen nyert vagyon olyan értéket képez, mely az idézett törvény értelmében az apára, és illetve ennek leszármazóira volt visszaszállandó. Hogy pedig örökhagyó ezen értékben részesült, azt a kir. itélő tábla bebizonyitottnak tartja, mert alperes a B) és C) alatti okmányok valódiságát meg nem tagadta, elleniratában ezen teljes hitelt érdemlő okmányok ellenében annak p'uszta tagadása pedig, hogy az azokban emiitett öszszeget örökhagyó meg nem kapta, a nyújtott bizonyíték megerőtlenitésére nem elegendő. Az sem jöhetett figyelembe, hogy alperes megtagadta, miszerint ezen érték a hagyatéki vagyonok valamelyikébe beruháztatott volna, mert ilyen öröklött vagyon létezése igazoltatván, szerzeményt csak azon érték képezhet, mely ezen öröklött vagyont meghaladja. Ellenben a F. Teréziától állítólag kapott értékre nézve a kir. itélő tábla sem azt, hogy ilyen örökhagyóra hárult volna, sem azt, hogy az ági öröklött vagyon minőségével birna, beigazoltnak nem találván, erre vonatkozólag felperes öröklési igényeit meg nem állapíthatta. Alperes az egész per során a hagyatéki vagyon leltári értékét nem kifogásolván, minthogy ezen 2753 frtot képviselő érték, a hagyatéki terhekből örökhagyóra eső 1475 frtot és az öröklött értéket teljesen fedezi, az öröklött érték kiadása ellen ezen szempontból sem lehet kifogás. Ezek alapján tehát meg kellett állapítani, hogy örökhagyó hagyatékában 210 frt ági öröklött érték van, melynek öröklésére felperesek vannak hivatva, mely tehát nékiek kiadandó, és meg kellett másrészt állapitani azt, hogy az összes leltározott vagyonból való öröklésre, ezen 210 frt öröklött vagyon kiadásának kötelezettsége mellett, alperes van hivatva. A kir. C'uria a következő ítéletet hozta: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Alperesi ügyvéd részéről a felebbezés körül felmerült munkadíj fel nem számíttatván, megállapítható nem volt. Indokok : A másodbiróság ítéletében a felperesekre háramló örökség