Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

tekintve, hogy H. Smil a kérdéses egyezséget valótlannak, koholtnak nyilvánította és azt állítja, hogy ő ennek megkötésébe soha sem egyezett bele, arra kézjegyét soha nem tette, az tehát egész terjedelmében hamis : ezen állított tényállásból kitűnik, hogy feltéve annak a valódiságát, vádlott állított cselekvősége H. Smilnek, M. Menás érdekében 25 frt 67 krral való megkárosítására irányult, és hogy ő azon hamis egyezséget «ezen czélból» koholta. Kitűnik tehát, hogy egy czél által irányzott, egy czél által vezetett és ugyanazon czél által összefoglalt különböző törvénysértő cselekvőségek forognak fenn, melyek épen a czél egységénél fogva a B. T. K. 95. §-a alá eső egy cselekményt képeznek. E szerint az egész cselekvőség jogilag • egy cselekményt) képezvén: azon kérdés, hogy annak egyik a B. T. K. alá külön eső része mint a többitől elkülönített cselekmény fenforog-e vagy sem ? és ha fenforog, a B. T. K. mely rendelkezése alá foglalandó r egymagában nem ítélhető meg ; vagyis a megítélés és minősítés tárgyát az egész cselekménynek s nem egyik vagy másik részének kell képeznie. És minthogy az egész cselekményig vonatkozólag a két alsóbb fokú bíróság egyező vád alá helyezést nem mondott ki: ez oknál fogva az 1880: XXXVII. t.-cz. 45. §-ának azon esete, mely azt tételezi fel, hogy az alsóbb fokú bíróságok egyező határozatuk által elrendelték légyen a vád alá helyezést, a jelen esetben nem áll elő ; mely utóbbi szempont nem gyengittetik meg az által, hogy az «egy cselekménynek* egyik részére vonatkozólag a két bíróság között eltérés nem mutatkozik. Az előrebocsátottak szerint a megítélés tárgyát az egész cselekvőség képezvén, az, hogy e cselekvőség ugy és a szerint, a mint az történtnek mondatik, mindenik részét, mindenik ismérvét számba véve, a B. T. K. mely rendelkezése alá esik: a harmadfokú bíróság általi meghatározásnak és eldöntésnek tárgyául maradt fenn. Ezen bíróság az egy cselekménynek a törvény alá való helyes subsumálásában nem gátoltathatik az által, hogy az alsóbb fokú bíróságok a cselekvőségek egyikét^ tehát a cselekménynek elemét, a cselekménynek részét, egyezőleg oly törvényszegésnek minősítették, mely törvényszegés a harmadfokú bíróság megítélése szerint, nem képezi elemét azon büntetendő cselekménynek, a melylyé a kir. Curia '<azon egy cselekményt* minősitendőnek látja. Ezek következtében az ügy érdeme egész terjedelmében lévén felülvizsgálandó : a kir. Curia nem fogadta el a kir. Ítélőtábla azon megállapítását, mely szerint a vád tárgyát képező cselekmény közokirathamisitást is képez. A közokirathamisitásnak, illetőleg a hamis közokirat kiállításának egyik lényeges kelléke, hogy az okirat a közokiratra megállapított alakban legyen kiállítva, a mi a jelen esetben nem forog fenn; mert a sérelem alapját képező egyezség nem a tárgyalási jegyzőkönyvbe van bevezetve