Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

12 határban fekvő azon birtokra, melynek egyik része haszonbérlete iránt Hengye Sándor és Guti Benő között szóbeli megállapodás jött létre, nem sokára a szóbeli megállapodás után visszárverés rendeltetvén el, és zárgondnokul Verzár József neveztetvén ki, ez a birtokba a biróság által tényleg be is vezettetett. Kétségtelenné teszik továbbá a vizsgálat adatai, hogy Balázsháza községe, a kérdéses birtoknak zárgondnokság alá helyeztetése után, választmányi határozattal megbízta Hengye Sándort, mint a község bíráját, más elöljárókkal együtt: hogy azon egész birtokot a község részére vegye meg, illetőleg vegye haszonbérbe ; és kétségtelen az is, hogy Hengye Sándor ezen hivatásában mint községi biró eljárván, az ő közbenjöttével köttetett meg a község és Verzár József zárgondnok között az iratoknál levő azon haszonbéri szerződés, melylyel a nevezett község ugyanazon birtokrészt, a melyre vonatkozólag előbb Hengye Sándor Guti Benővel szóbelileg megegyezett, a község részére haszonbérbe vette ; kétségtelen végre, hogy Hengye Sándor a kérdéses birtoknak a község által a zárgondnoktól való haszonbérbe vétele után, annak egyik részét a község választmányának nyilvános ülésében, a községtől mint főhaszonbérlőtől alhaszonbérbe vette. Ezen tények világosan bizonyítják azt, hogy Hengye Sándor a közte és Guti benő között létrejött szóbeli megállapodást sem jogára, sem kötelezettségére vonatkozólag létrejött szerződésnek, s azon szóbeli megállapodás által, a kérdéses földrészletnek haszonbéri használhatására magát jogosítottnak nem tekintette ; különben nem vette volna ki haszonbérbe minden szó nélkül a zárgondnoktól a község részére az őt illető földet, s nem vette volna ki a községtől alhaszonbérbe, a mi őt mint főhaszonbérlőt illette. A mennyiben tehát a Hengye Sándor által letett fő eskü szószerinti szövegében vétetik szemügyre : ennek valódilag jogkérdést képező, de az 1868. évi LIV. t.-cz. 221. §-a szerint csakis ténykérdésnek tekinthető tartalma alapján, a hamis eskü tényálladéka még az esetben sem lenne megállapítható, ha világosan kiderült volna, hogy a Guti Benő és Hengye Sándor között létrejött szóbeli megállapodás által csakugyan szerződés jött létre ; mert ezen felhozottakból kitűnik, hogy Hengye Sándor a megállapodásnak — helytelenül — ténykérdéssé minősített kötelező voltára, tehát a bűnösség alapját képező leglényegesebb ismérvre vonatkozólag tévedésben volt; a B. T. K. 82. §-ának első bekezdése szerint pedig a ténybeli tévedés a büntetendő cselekmény létrejöttét kizárván : a Hengye Sándor ellen indítványozott bűnvádi eljárás tehát ez okból büntetendő cselekmény hiánya folytán sem rendelhető el, illetőleg megszüntetendő.