Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

11 abstrakt jogkérdést tartalmaz, s általa nem a fél által bizonyítandó ténykérdés, hanem a biró által eldöntendő jogkérdés kiséreltetett megállapíttatik. Annak meghatározása ugyanis, hogy tényleg fenforognak-e mindazon teltételek és követelménvek, a melyektől függ, hogy a felek közötti megállapodás által, s illetőleg következtében szerződés, s különösen bizonyos nemű szerződés létrejöttnek legyen tekinthető : ennek meghatározása az esetnek, a törvény vagy joggyakorlat szabályai alapján való megbirálását, a törvényből vont következtetésnek a fenforgó esetre való alkalmazását tételezi fel ; ez tehát nem ténykérdést, hanem egyenesen jogkérdést képez, és igy nem a fél általi bizonyításnak, hanem a biró által való eldöntésnek tárgya. Minthogy pedig a B. T. K. 219. §-a csupán hamis fő-, pót-, becslő és felfedező esküt emlit, a nélkül, hogy ezeknek tényálladékát meghatározná : kétségtelen, hogy az eskünek és követelményeinek meghatározását a polgári perrendtartásban kell keresnünk, s hogy ennélfogva a B. T. K. idézett szakaszának értelmében hamis esKÜt csak azon eskü képez, mely a bíróság által a polgári perrendtartás 221. §-ának megfelelőleg állapíttatván meg, azon lényeges körülményre vonatkozólag valótlanságot tartalmaz, a mely körülmény a megítélt és letett eskü által emeltetett jogi bizonyossággá. Az eskü által való bizonyíték ezek szerint kizárólag «ténykörülményekre » lévén szorítva, ebből, de a perbeli bizonyítás egész rendszeréből félreérthetlenül következik : hogy nem ténybeli körülményre, hanem jogkérdésre letett esküt, a mint nem fogadhatna el érvényes bizonyítéknak a polgári bíróság, ugy, sőt még kevésbé fogadhatja el a hamis eskü bűntettének alapjául a büntető bíróság ; különösen még azért sem : mert jogkérdésekben nem az érzéki észlelet tárgya, hanem ez illetőnek valamely törvény értelme felüli véleménye képezi állításának alapját, erre vonatkozólag a tévedés sokkal könnyebb és sokkal gyakoriabb, mint a ténykörülményekre vonatkozólag ; miért is a téves, habár esküvel erősített véleménynek büntetéssel sujtása, a legnagyobb igazságtalanságot foglalná magában. Különösen a jelen esetben nyilvánul az esküvel erősített jogkérdésnek a ténykérdés helyetti helyettesítése teljes tarthatlanságában ; minthogy eltekintve attól, vájjon a Hengye Sándor és Guti Benő között létrejött szóbeli megállapodás csakugyan befejeztetett-e annyira, hogy ez által a szerződés létrejött; avagy igaz-e az, hogy a szóbeli megállapodásnak irásba foglalásától és aláírásától volt a szerződés létrejötte feltételezve ? ettől eltekintve, a későbbi tények kétségtelenül bizonyítják azt, hogy Hengye Sándor valóban és jóhiszemüleg azon véleményben volt, hogy közte és Guti között nem áll fenn szerződéses viszony. A vizsgálat adatai ugyanis kétségtelenné teszik, hogy a balázsházai