Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

74 Szemben a fentebb kifejtett tényállással nem birhat nyomatékkal felperesnek a keresk. törv. 9. és 42. §-aira alapitott amaz érvelése, hogy alperesek a kellő módon kihirdetett bejegyzés nem tudásával nem véd e kezhetnek, és hogy a bejegyzett czégvezetői minőség érvénye mindaddig fennáll, mig ennek megszűnte be nem jegyeztetik és ki nem hirdettetik, a mi pedig a jelen esetben csak 1883. évi július 23-án, tehát a kereseti váltó.kötelezettség elvállalása után történt — nem bir pedig nyomatékkal ezen érvelés azért, mert a törvény Telhivott 9. §-a csakis bejegyzésnek harmadik személyek iránti hatályáról intézkedik, az itt fenforgó kérdést azonban, t. i. hogy minő hatálya van a bejegyzésnek a bejelentő félre, illetve azon félre, kinek nyilatkozata alapján a bejegyzésnek törvény szerint történnie kellett, az idézett törvényszakasz nem érinti, erre nézve pedig oly nyilatkozat alapján, a melyet nem tett, reá kötelezettség nem hárítható ; a keresk. törvény 42. §-a sem alkalmazható a jelen esetre, mer az egy valósággal létező czégvezetési felhatalmazást feltételez, s ily felhatalmazás megszűnésének a czégjegyzékbe való bevezetésének, mulasztása következményeit szabja meg, a jelen esetben azonban egy törvényes módon nem nyilvánított, tehát nem létező felhatalmazásnak a czégjegyzékbe történt téves bevezetése forog fenn, valamint az sem képezi a jelen per eldöntésének tárgyát, hogy minő következménye volna annak, ha a létező czégvezetési felhatalmazás megszűnésének a czégjegyzékbe való bevezetése vagy közhírré tétele körül az illető biróság részéről mulasztás vagy tévedés történt. Erő nélküli azon további érvelés is, hogy a bejegyzés több mint hét éven át állván fenn, erről alpereseknek tudo mással kellett birniok •— mert az eredetileg érvénytelen bejegyzés, ha az az érdekletteknek (nyilt vagy hallgatag) hozzájárulásával később meg nem erősíttetik, érvényessé idő folytával sem válhatik ; felperes pedig azt, hogy a fentebbi módon történt csak is tényleges bejegyzésről hivatalos értesítést nem nyert alperesek erről egyébként szereztek volna a kereseti váltó el. fogadását megelőzött időben tudomást, tagadásuk ellenében nem bizonyította. Ezek alapján helybenhagyandó volt a másodbirósági Ítélet azon részében, mely szerint felperest keresetével a törvényes időben kifogásoló alperesek ellenében elutasította. A perköltségek pedig az alapon lettek helyesen kölcsönösen megszüntetve, mert felperes bizva a nyilvánkönyvek hitelességében, inditotta meg a jelen pert. Ellenben a másodbirósági ítélet H. Annára vonatkozó részében azért volt megsemmisítendő, mert az ezen alperes részéről beadott kifogások elkésés indokából már az első biróság által jogérvényesen visszautasittattak, a kir. ítélő tábla tehát az által, hogy az első bírósági ítéletet, mely tzen alperesre nézve nem is rendelkezik, ő reá vonatkozólag is felülvizsgálta, az 1881. évi LIX. t.-cz. 39. §. O) pontja alá eső hivatalból is észlelendő semmiséget követett el.