Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

71 iS&S- évi július hó 16-ig részükről semminemű intézkedés nem tétetett, holott az nekik a ker. törvény 19. §-a értelmében kötelességükben állott volna s minthogy végre a per során nemcsak hogy nem igazolták, de beigazolni meg sem kísérelték azon körülményt, miszerint a hitelezőknek tudomásuk lett volna a czégbirtokos személyében történt változásról, s minthogy a keresk. törv. 51. §. 2-ik bekezdése szerint különben is a főnök halála a czégvezetés megszűntét nem vonja maga után, s minthogy elvégre az örökösöknek, illetve alpereseknek a fentebbiekhez képest az 526 1876 sz. végzés által elrendelt czégjegyzésről tudomásuk volt, a mi már magából azon tényből is nyilvánvaló, mert az, miszerint arról tudomásuk nem lett volna, hogy az üzlet H. Jakab czég alatt vezettetik, a per során nem is állítják, s igy ez részükről beismertnek tekintendő, minthogy pedig egy oly czég fenlété, a melynek főnöke időközben elhalt, czégvezető nélkül nem is képzelhető s minthogy végre a fentebbiekhez képest alperesek H. Árminnak az üzletvezetőségére engedélyt adtak, sőt őt arra felhatalmazták, de hogy erről csakugyan tudomásuk volt, még a czégjegyzés törlése iránt 1883. július 16-án 2372. sz. a. kérvényből is kitűnik, a mennyiben abban az egyik alperes maga beismeri, miszerint H. Ármin csakugyan czégvezető, még pedig azon kitétele által, «a czégvezetői meghatalmázást tőle rég megvontuk». Mindezeknél fogva tehát alperesek irányában az 1883. évi okt. hó 25-én 3137. sz. a. hozott sommás végzés joghatálya fentartandó, illetve a H. Jakab után reájuk szállott és a hagyatéki iratoknál kimutatott örökség erejéig, még pedig a ker. törv. 268. §-a, de különösen hazai jogunk értelmében, daczára annak, hogy a hagyatéki vagyon köztük már is felosztatott, egyetemlegesen elmarasztalandók voltak. A perköltségek megszüntetendők voltak azért, mert alpereseket a per körülményeinél fogva minden alap nélküli perlekedőknek tekinteni nem lehetett. Az ügyvédek munkadija az 1868 : LIV. t.-cz. 252. §-a értelmében lett megállapítva, és pedig munkáikhoz aránylag azért kisebb összegekben, mert ugyanők ugyanazon alperesek elleni IO más hasonló ezen kir. trvszék előtt lefolyó váltó-perben ugyanazon tartalmú periratokat s perbeszédeket csekély változtatással adtak be. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét a perköltségre és ügyvédi munkadijakra vonatkozó részében helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja, az 1883. okt. 25-én 3137. sz. a. hozott sommás végzést kifogásoló alperesek tekintetében hatályon kivül helyezi, és felperest ezen alperesek elleni keresetével elutasítja, egyúttal felebbezési munkadíj és költség czimén felperesi ügyvéd részére 10 frtot, B, ügyvéd részére pedig 15 frtot állapit meg saját feleik irányában.