Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

hogy továbbá felperes maga sem állította, hogy a biztosító alperes előtt a vonatkozó előadás valótlansága tudva volt, miután végre a biztositó alperesre fontos volt tudni, és igy a biztositás elvállalására kétségtelenül befolyással lehetett az, hogy felperesen kivül a biztosított tárgyhoz másnak is, pl. mint jelen esetben a föld bérbeadójának és a termény tulajdonosának érdeke volt, és hogy felperes a tulajdonául emiitett terményhez csak zálogjoggal bír, a kt. 475. §. alapján az A) alatti bizt. szerződést érvénytelennek tekinteni, és felperest e szerződésre alapított tüzkár-követelés iránti keresetével elutasítani és mint pervesztest a pts. 251. §-a alapján a perköltség megfizetésében elmarasztalni kellett. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben; egyúttal köteleztetik alperes felperesnek felebbezési költség fejében 26 frt 65 krt megfizetni. Indokok: A kir. itélő tábla nézete szerint a biztosítási szerződés érvénytelennek tekintendő azért, mert felperes a 27. alatti bevallásban foglalt állítással ellenkezőleg a biztosított terménynek nem volt tulajdonosa és azon földnek, melyen az termett, nem felperes, hanem K József fivére volt a bérlője. Ezen nézethez a kir. Curia nem járulhatott. Mert a H) alatti szerződés valódisága és tartalma az előttemező tanuk vallomása által bizonyítva van. Ezen szerződés kétségtelenül adásvételi szerződés; szerinte még a biztosítási ajánlat megtétele előtt megvette felperes fivérétől, K. Józseftől, az abban megjelölt .bevetett földek jövendő termését egyre-másra az ott holdankint számszerűleg meghatározott árban ; a szerződés tehát az adásvevési szerződés minden kellékével bir. Igaz ugyan és helyesen fejtette ki a kir. itélő tábla, hogy felperes a biztosított termények tulajdonát még meg nem szerezte volt, de bizonyos az, hogy ama szerződés által a tulajdon megszerzésére érvényes jogczimet nyert, döntő sulylyal bir pedig az a körülmény, hogy itten egy különös neme a vételnek, az úgynevezett reménybeli vétel (emtio spei) forgott íenn, melylyel, eltérőleg a rendes vételtől, azon jogkövetkezmény járt, hogy már azon percztől kezdve, midőn a szerződés megkötve volt, a veszélyt, mely a termést érhette, felperes mint vevő viselte, s ebből a termésre vonatkozó vagyoni érdek az eladótól a vevőre háramlott. Már most különösen szem előtt kell tartani, hogy ezúttal nem a a tulajdon kérdése, hanem azon kérdés forog szóban, ha vájjon felperes akkor, midőn a bevallásban magát a biztosított buza tulajdonosának mondta, valótlan és oly valótlan előadást tett-e, mely által alperes egy fontos körülményre nézve tévedésbe ejtetett ? Nem lehet pedig állítani, hogy felperes valótlan előadást tett volna ; mert míg egyrészről tárgyilag véve, a vételi szerződésnél fogva tulajdoni