Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

56 Companistáknak és a polgár görögöknek számára egyaránt akarta alapítani. Hogy pedig mennyire nem akart Panajott az oláhokkal közös egyházat, ezt megmondta ő később 1793., 1794- és 1795. években kelt ii'—14. sz. a. beadványaiban s leveleiben — akkor, midőn temploma görög nemzetiségi jellegét az oláh püspök, pap s lythurgia által veszélyezettnek látta. «Ezen kápolna építésében — mondá — egyedül az vala czélom, hogy görög atyámfiai által ebben az ur isten tiszta görög nyelven imádtassék, légyen is ez tiszta görög templom.» Panajottnak, a fő alapitónak szándékára tehát a felperesek nem hivatkozhatnak. De nem hivatkozhatnak ők a T) a. egyességre sem, mely nem a románok és görögök, hanem a püspökök jóváhagyása mellett a görög Compánia s a polgár görögök közt jött létre s a melynek alapján megalakult 1788-ban az első egyház-község a görög Compania tagjaiból s a polgár görögökből •— a románok nélkül. Azon egyesség az egyház administratióját, a papnak és gondnokoknak választását a görögök közönségére bízta, nevezvén e közönséget *Graecorum Communitas»-nak s a románokról egy szóval sem emlékezvén. Azután a görög Compánia régi kápolnája bezáratott, papja a templomi felszerelvényekkel s ékességekkel átköltözött az új egyházba, és igy lépett az uj egyház a Compánia régi kápolnája helyébe, mint a hogy ezt az erdélyi országgyűlésnek 1792. évi november 2-án kelt, a jelen per folyamán 53. sz. a. felmutatott végzése is elismerte. Kitűnik mindezekből, hogy a brassói románok a peres egyház administratiójára és tulajdonára semmi részben sem nyertek jogot az alapitóktól. Megalakulván pedig az uj egyházközség, ennek beleegyezése nélkül ők az egyházban jogokat törvényesen nem szerezhettek. De hogy ők a kérdéses egyházra a görög egyházközségtől valamely jogot szereztek volna, nincs bizonyítva a további felmutatott okiratokkal, melyek nem is a brassói románok és görögök közt, hanem — az egyház administratiója, nevezetesen a templom homlokzatára irt inscriptio, a gondnokok választása s megszámoltatása, továbbá papválasztás, egy román lelkész alkalmazása és a román szertartás megengedése vagy eltiltása kérdéseiben — ismét csak a polgár görögök s a görög Compánia, majd meg a püspök s a görögök közt évtizedeken át folyt vitákra vonatkoznak. Az uj inscriptio éppen a kizárólagos görög nemzetiségi jelleg mellett leghevesebben buzgólkodó görög Compánia kérelmére rendeltetett el felsőbb helyről A. a. szerint 1792-ben, s annak éle csak a polgár görögök ellen volt irányozva, kik az első — fentebb közölt — feliratban saját tulajdonjoguk kifejezését látták, de a templom görög nemzetiségi jellegén az uj felirat nem változtatott s nem változtathatott semmit. Papot és curátorokat az egyházba választani csak a görögök voltak jogosítva az 1800. évi ápril 3. s 24-én kelt kk. s 31. sz. a. kanczelláriai udvari rendeletek