Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

ÖT szerint is ; és ha a kk. a. rendelet a görög Compániában, a 6. sz. a. kiváltságlevél 7. pontja ellenére tagokul felvett románoknak, tehát csak mint a Compánia tagjainak, a múltra nézve elnézően és kivételesen választási jogot engedett is : ebből a felperesek most, midőn a görög Compánia létezni már régen megszűnt, érvet annál kevésbé meríthetnek, mert ugyanazon rendelet, hivatkozva a 31. sz. a. rendeletre, kimondta, hogy a Compániába fel nem vett s a kiváltságlevél értelmében jövőre fel sem vehető románok választói joggal nem birnak ; a 31. sz. a. rendeletben pedig kimondatott, hogy a templom fentartása s administratiója az oláhok kizárásával egyedül a görög községet illeti. (Communitatem graecum, cui soli, non autem Valachis, conservatio et administratio hujus templi competit.) Ez volt a görög egyház községnek álláspontja s ennek jogosságát ismerték el az emiitett felsőbb rendeletek, valamint elismerte azt korábban az erdélyi kir. kormányszék is, midőn 1792-ben kelt 15. sz. a. rendeletével szavazást kivánt az oláh pap megtartása, vagy meg nem tartása fölött. Ezen szavazásban csak a görögök vettek részt, és a nagy többség 16. sz. szerint, az oláh pap megtartása ellen szavazott. Nem is tudott a román lythurgia állandóságra vergődni, miután az e tárgyban kelt U. a. egyezményt, mely csak Dsanly és Panos által íratott alá, a görögök 9. sz. szerint nem fogadták el és miután az 1797. évi 3057. kanczelláriai rendelet (22. sz. a.) kimondta, hogy az e tárgyban kelt korábbi intézkedésektől el kell állani (penitus recedendum). Általában kitűnik a perbeli okiratokból, hogy az egyházközség soha sem mondott le egyháza görög nemzetiségi jellegéről, a melyet elismert már gróf Nemes Ferencz is 1789-ben midőn az általa megtartott vizsgálat alapján a kérdéses templomot X. szerint görög templomnak véleményezte nyilvánittatni, és a melyet elismert az 1790-ben kelt Z, alatti felsőbb rendelet is, mig különösen az 1796. szept. 30-án kelt E. e. a. kir. leirat a görögök költségén épült templomot a görögök tulajdonának nyilvánította, azt a görögök rendelkezése alá bocsáttatni rendelte és annak görög nemzetiségi jellegét félremagyarázhatlanul megállapította. Ugyanily értelemben intézkedtek később az 1835., 1844. és 1846. évi (39—41. sz. a.) felsőbb rendeletek is. A brassói románok a peres egyház fennállása után 32 év múlva, csak 1820-ban léptek fel először követelésekkel, de a görögök tiltakoztak azok ellen és a románok az 1821. évi május io-én 2235. sz. a. kelt kormányszéki rendelettel elutasittattak, kimondatván, hogy — miután a románoknak vannak templomaik a külvárosokban és a súrlódásoknak addig vége szakadni nem fog, mig a görögök templomában román pap is teljesiti az isteni szolgálatot, a görögök pénzén épült templom pedig a görögöké és annak fentartása, igazgatása nem az oláhokat, hanem egyedül a görögöket illeti: hagyassák msg az egyház, magoknak a görögöknek birtokában, —