Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

47 ezen részleteket későbben kifizette volna, nem is valószínűsítvén, e részben a viszonkeresetével feltétlenül elutasítandó volt; mig a további 216 írt 98 kr. tőke-összegnek a fele hagyatéki teherként feltétlenül megítélendő lett volna, mert felperes annak az örökhagyó életében történt kifizetését igazolni meg sem kísérelte. Alperes azonban felebbezésében azon követelését is csak az általa leteendő főeskü letétele esetére kérvén maga részére megítéltetni, az alperes részére megítélt főeskü ezen követelésre is kiterjesztendő volt. Az első bíróság ítéletének azon intézkedésében, hogy a hagyatéki vagyon a ház kivételével elárvereztessék, alperes pedig a ház és belsőség értékét, illetve 350 frt értékének a hagyatékot illető részét a hagyatéknak megtéríteni köteles : a felek megnyugodván, a törvényes osztályrész számszerinti meghatározását a végrehajtási eljárásnak kellett fentartani; miért is e részben az Ítélet rendelkező részében megfelelően intézkedni kellett. A perköltségek iránti intézkedés a per körülményeiben találja indokolását. A k i r. Curia a következő ítéletet hozta: Az 1881: LIX. t.-cz. 35. §-a értelmében a másodbírói ítélet mindkét felperes által felebbezettnek tekintetvén, mindkét alsóbb bírói Ítélet megváltoztatásával a n. G. Jánosné született K. Katalin által 1879 jul- 23-án alkotoltt írásbeli végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik és a hagyatéki leltárban felvett ingók fele részére, valamint a harczi 32. sz. és 148. sz. ingatlanoknak fele részére felperesek törvényes öröklési joga megállapíttatik ; köteleztetvén alperes felpereseket ezen javak tekintetében a kijelölt arányhoz képest közös birtokba bocsátani. Ellenben alperes viszonkeresetének részben hely adatván, megállapíttatik, miként felperesnek fentebb jelzett ingatlan jutalékát a hagyatéki leltárban felvett 1447 frt 50 kr. tehernek fele része 723 frt 75 kr. terheli, mely összegnek telekkönyvi biztosítására alperes felperesek irányában jelen ítélet által feljogosittatik. Ónként értetődvén, hogy a temetési és leltározási költség 22 trt 16 kr. egyedül felpereseket terheli és ezen összeget is tartoznak alperesnek megtéríteni. Egyéb követeléseikkel peres felek elutasittatnak és a perköltség a perben felmerült körülményekhez képest kölcsönösen megszüntettetik. Alperesi ügyvédnek felebbezési munkadija saját fele irányában 6 frtban megállapíttatik. Indokok: az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a értelmében az irni és olvasni nem tudó, vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem irható végrendelkezők tekintetében meghatározza többek közt azon kelléket is, hogy azok végrendelete az irni és olvasni tudó tanuk egyike által a tanuk együttes jelenlétében érthetően felolvastassák; a fenforgó esetben azonban a megtámadott végrendelet eme lényeges szabály megsértésével jött létre, mert alperes a hagyatéki tárgyalásnál önmaga beismerte, miként a kérdéses végrendelet nem a végrendeleti tanuk által, hanem általa ol-