Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

48 vastatott fel: ennélfogva id. G. Jánosnénak fenti végrendelete a törvény által kijelölt kellékekkel nem birván, éryénytelenitendő és összes hagyatékára nézve felperesnek, mint leszármazott örököseinek törvényes örökösi joga megállapítandó volt. A hagyatéki vagyon állagára nézve az ingóságok tekintetében peres felek között eltérés fenn nem forogván, azoknak fele része, illetőleg a mennyiben alperes időközben azok közül némely tárgyat felhasznált vagy elidegenített volna, azok értékének fele része állapittatik meg. A fentebb kijelölt ingatlanok tekintetében azonban felperesek tulajdoni jutalékát azért kellett a telekkönyvi állásnak megfelelőleg fele részben meghatározni, mert az ingatlanok alperes és elhalt neje felperesek jogelőde által az i. számú okirat értelmében közösen szereztettek és alperes hozzájárulásával ekként telekkönyveztettek ; ezen jogállapottal szemben nem fogadható el alperesnek azon érvelése, hogy ezen ingatlanokból őt, a mennyiben szülői után a törvényes öröklés esete állott volna be, Ve örökösödés utján illethette volna, mivel ilynemű örökösödés eshetősége az i. sz. alattival ki van zárva, abban pedig a tulajdoni arány tekintetében örökhagyó irányában semminemű megszorítás nem foglaltatik. A terhek tekintetében pedig mindkét birói Ítélettől eltérőleg azért kellett a határozati részben foglalt összeget közös teher gyanánt elfogadni mert alperes a becsatolt okiratokkal és a tanuk vallomásával bebizonyította, hogy az ingatlanok megszerzése csakis több rendbeli kölcsönök felvétele által volt lehetővé téve és hogy a hagyatéki leltárban felvett terhek még mindig fennállanak. A maradványföldek váltsági dijába alperes által kifizetett teher pedig azért nem volt felperesek terhére róható, mivel az ilynemű tartozások reálteher természetével birván, mindenkor egyedül az ingatlanokat haszonélvező birtokos által viselendők vagyis a folyó jövedelmekből fedezendők. Ennélfogva az igazolt terheket a közszerzeményeknek megfelelően kellett peres felek között megosztani és miután a per adataiból az is kitűnt, hogy azok nagy részben csupán alperes jutalékát terhelik, illetve egyedül alperes által kiadott adóslevélen nyugosznak, kellett alperest, a mennyiben szükségesnek véli, arra nézve feljogosítani, miként felperesek ingatlan jutalékára a reájuk eső terhek tekintetében magát nyilvánkönyvileg is biztosithassa. Elvont haszon, illetve kamat felperesek részére azért nem volt megállapítható, mert felperesek nem vonták kétségbe alperesnek a póttárgyalás során tett azon állítását, hogy ifj.G. Jánosnak nagykorúsága óta megfelelő ingatlant haszonélvezetül kiadott; k. k. G. Gábort pedig teljes ellátásban részesiti. Végül megjegyeztetik, hogy jogukban álland peres feleknek, a mennyiben a jelen Ítélet által alkotott jogállapotot a birtoklás tekintetében kielégítőnek nem tartanák, a vagyonközösség megszüntetését annak utján foganatosítani.