Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

32 lasztás vagy késedelem következéséül a bizományos igényének megszűntét nem állapítja meg, károsodást pedig azokon alperes nem hizonyit. Azon alperesi kifogás pedig, hogy eladási bizomány csak oly áru iránt jöhet létre, mely már a bizományosnak tettleg átadatott, minden törvényes alap nélkül szűkölködik. De nem bir alappal alperesnek azon kifogása sem, hogy felperes czég nem volt volna jogosítva az általa létesített kötést 1882. évi ápril hó 24-én, tehát a határidő lejárta előtt öt nappal felmondani és az eladott buza fedezetéről gondoskodni, mert felperesnek erre vonatkozó intézkedése nem tekinthető jogellenesnek, a P, Q, R, S és T alatt felhozott árutőzsdei árjegyzésekkel pedig igazoltatott, hogy a tavaszi szokványbuzának árfolyama az 1882. évi ápril hó 24-ik napját követő április utolsó napjaiban magasabb volt annál, melynek alapján felperes az árkülönbözetet követeli s igy felperes az eladási ügylet lebonyolitása körül a rendes kereskedő gondosságával járt el. Alperes által a tárgyalás folyama alatt felhozott azon kifogás sem volt tekintetbe vehető, hogy felperes czég az ügylet megkötése alkalmával a vevőtől kapott 2500 ft foglaló 50,0 kamataival el nem számolt és pedig nemcsak azért, mert alperes ezen kifogását csak viszonválaszában hozta fel, hanem főkép azért, mivel felperes az eladást a maga részéről megtörténtnek el nem ismervén, azt visszautasította s ekkép nem lehet Jogosítva a foglaló kamatainak elszámolását a maga részéről követelni. Nem volt végre tekintetbe vehető azon körülmény sem, hogy a tavaszi szokványbuzának árfolyama 1882. évi ápril 24-én csak 12 frt 15 kr. volt s ezzel szemben felperes czég 12 frt 20 kr. erejéig árkülönbözetet nem követelhetne, mert az áru- és értéktőzsdén jegyzett ár csak a közép árfolyamot tünteti ki, a mi nem zárja ki a magasabb ár bizonyítását, a mint ezt felperes czég F. Mór és H. József tanúinak egybehangzó vallomásaival törvényszerűen bizonyította is. Marasztalandó volt továbbá alperes az eskü letétele esetére a bizományi dij fejében követelt 200 frtban is a keresk. törv. 377. §-a alapján, mert a kihallgatott szakértők véleménye szerint a követelt dij a helyi szokásnak megfelel. • A felperes által követelt árkülönbözeti összegből 25 frt iránti követelésétől felperes elállván, ez iránti intézkedés szüksége fenn nem forog, a kamatok pedig csak a kereset indítása napjától voltak megítélhetők, mert alperest a kereset indítása előtt késedelmesnek tekinteni nem lehet. A perköltség megfizetésére a főeskü le- vagy le nem tételéhez képest az 1868: LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében a pervesztes fél volt kötelezendő.