Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

26 alperesek az ő hagyomány-követeléseik bekebelezése által jelzálogos hitelezőivé váltak K. Ferencz örököseinek és hogy a felperes részére még a nevezett örökhagyó életében 1867. január 28-án 15000 frt tőke s járulékai biztosításául C. 1. alatt bekebelezett zálogjog megelőzi ugyan alperesek zálogjogát, de alperesek bekebelezett zálogjoga is elsőbbséget biztosit számukra mindazon követelések ellenében, melyek az örökösöknek adósságát képezik. Úgyde a kereseti követelést a keresetben előadottaknál fogva nem az örökhagyó, hanem az örökösök adósságának kell tartani Maga mondja ugyanis keresetében a felperes, hogy bekebelezett 15000 frt tőkekövetelésének mint az örökhagyó adósságának, kamatostól megfizetésében K. Ferencz örököseit A. szerint itéletileg elmarasztaltatván, végrehajtást intézett az örökhagyó málnapataki, ozdini és bisztricskai ingatlanaira és ezek árverési vételárából 18885 frt 45 krt vett Tekintettel már most arra, hogy az örökhagyó a felperestől kölcsönzött 15000 frt tőke után a bemutatott adóslevél s a bekebelezés szeriní csak 6°/0 kamatot kötelezett, a hagyatéki ingatlanok átírása (1871. jul. 13.) után lejárt kamatok pedig alperesekkel, mint az örökösök jelzálogos hitelezőivel szemben, hagyatéki adósságnak csak annyiban tekinthetők, a mennyiben azok a bekebelezett, de előbb be nem hajthatott 15000 frt tőkének járulékait képezték: felperesnek lett volna a dolga e jelen perben kimutatni azty hogy egyrészről az 1871. július 13-ig lejárt 6°/0 kamatok és a per s végrehajtási költségek 3885 frt 46 krnál többet tettek ki és hogy másrészről a tőke az örökösöktől előbb behajtható nem volt. Ezt azonban ő — alperesek tagadása ellenében — nem mutatta ki. Sőt ellenkezőleg a felperes által előterjesztett adatokból az tűnik ki, hogy ő az örökösöket csak 1878. évi augusztus 24-én perelte be, a kamatokat pedig —• nem az örökhagyó, hanem az örökösök lekötelezése alapján —• 8°/0-tólival és egész 1883. október 13-ig számitotta fel a vételár felosztásakor. Csak igy rúghatott fel a felperes összes követelése — a kereset szerint •—• 29852 frt 99 krra ; és a midőn erre a végrehajtó bíróság •— ismét a kereseti előadás szerint — a 37201 frt befolyt vételárból 18885 frt 45 krt utalványozott ki, a többinek kiutalványozását pedig megtagadta azért, mert a követelés csak 6° 0-val van bekebelezve és felperes után alper g ek vannak hagyományaikra nézve zálogjogilag biztosítva : ezt az álláspontot helyesnek kell elfogadni mindaddig, mig annak helytelenségét a felperes ki nem mutatja. A per adatai szerint várt a követelésével felperes 8 évig adósának, az örökhagyónak halála után ; ez idő alatt 6°/0 helyett 8° ytólit köttetett ki magának az örökösök által; eme kamatokat, a tőke mellett, késedelmi kamatokkal együtt 13 évre számitotta fel; és most a felvett 18885 frt 45 krt meghaladó 10967 frt 54 krt akarja további 8% kamatokkal s 8°/0 késedelmi kamatokkal behajtani azokból az ingatlanokból, melyekre az V