Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

mint hagyományos, de egyúttal mint XX. r. alperes hagyománybeli jogutódja is tűrni tartozik. XXII. r. alperesnek azon kifogása, mely szerint ő hagyományáról lemondott, sem volt figyelembe vehető', mert ö mint hagyományos a B. alatti tlkvi kivonat C. 4. tétele szerint most is be van kebelezve, —• s lemondása felperessel szemben jogi hatálylyal csak akkor birhat, ha ezen bekebelezést XXII. r. alperes törölteti. De másrészt a kir. járásbíróság nem adhatott helyt felperes azon kérelmének, mely szerint alpereseket a kereseti követelés megfizetésére kérte köteleztetni, mert alperesek nem egyenes adósok, — s felperes nem is igazolta, hogy alperesek hagyomány czimén már valamit kaptak a hagyatékból. Ugyszinte mellőzte azon felperesi kérelmet, melyben alperesek hagyományi járulékaira bekebelezett hitelezőiket megelőző sorrendben kérte a marasztalást' mert ezen hitelezők csakis alperesek illetményeire szerezvén jogot, több jogot mint maguk alperesek ugy sem bírhatnak és mert ezen hitelezők ezen perbe idézve nem voltak, perben nem álló felek jogviszonyairól pedig a biróság nem intézkedhetik. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg itélt: Az első biróság Ítélete, valamint ezt megelőzőleg hozott birói illetőséget megállapító végzése az azokban felhozott indokoknál fogva hely benhagy atik. A kir. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A budapesti kir. ítélő tábla fentebbi Ítéletének a birói illetőség kérdését tárgyazó része ellen intézett felebbezés visszautasittatik. Egyébként mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatván, felperes keresetével egészben elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: A kereset nem tárgyaz oly ügyet, a melyben rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, —• ily esetben pedig a birói illetőség kérdésében az 1881 : LIX. t.-cz. 45. §-a nem enged a harmadbirósághoz további felebbezést. Azon kereseti kérelemnek, hogy alperesek a keresetbe vett összeg s járulékai fizetésében marasztaltassanak, már az elsőbiróság sem adott helyt és ez ellen a felperes nem is élt felebbezéssel. Az alsóbirósági Ítéletekkel és alperesi felebbezésekkel szemben tehát a kérdés csak az, hogy vájjon az alperesek, a kik mint néhai K. Ferencz végrendeleti hagyományosai, hagyományaik biztosításául 1871. évi július 13-tóli elsőbbséggel nyilvánkönyvi zálogjogokat szereztek a nevezett örökhagyó hagyatékát képező s az örökösökre 1871. évi július 13-án telekkönyvileg átírt ingatlanokra, kötelezhetők-e annak tűrésére, hogy felperes a keresetbe vett követelésre nézve magát a kérdéses ingatlanokból, alperesek zálogjogát megelőzőleg, kielégíthesse ? Ezen kérdés megoldásánál nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy