Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

22 felsorolt egyes indokokat — az első fokú törvényszék ítéletében, az orvosok véleménye alapján elfogadott azon érv, hogy J. Mihály halála az ideje korán igénybe vett orvosi kezelés és különösen bizonyos segédeszközök alkalmazása által könnyen el lett volva háritható, — a kir. itélő tábla nézete szerint •—• az egyes körülmények és tényező elemek által nem támogattatik, sőt ezekkel ellentétben van. Nem voltak elfogadhatók a kir. itélő táblának ezen eszmét kifejező indokai azért, mert ezeknek elfogadásából a contrario az következik, hogy az esetben, ha a halál az annak idején nyújtott orvosi tudomány által ismert segitő eszközök és rendszabályok alkalmazása által kisebb vagy nagyobb könnyűséggel csakugyan el lett volna háritható és bármi okból nem hárittatott el: ez esetben az oki összefüggés a tettes sértő cselekedete és a halál között meg lenne szakítva s a cselekedet végrehajtóját az ő cselekedetének mások által meg nem akadályozott következményeért nem terhelné büntető felelősség. Ezen felfogás téves lévén, de általánosságánál fogva a B. T. K. számos leglényegesebb rendelkezésének nem helyes alkalmazását vonhatván maga után : föltétlenül helyre volt igazítandó s az «okozás» helyes fogalma, ennek a büntető törvénykezésben kiváló horderejénél fogva is meg volt állapítandó annál inkább: mert ezen kifejezések alatt «halált okozott», «megölt», «halál származott* stb. a B. T. K. szerint nem értetik a testre gyakorolt sértő behatásnak feltétlen halálos volta, az ugynevezettt detalitas absoluta», sem pedig a halálnak szükségszerű bekövetkezése az emberi test bármily erős szervezetének ellenére is, az úgynevezett detalitas in abstracto» ; a halálozás esete a B. T. K. értelmében fenforog az esetben is, ha a sértés csakis a test különös alkatánál, gyöngeségénél, valamelyik szerv vagy egyáltalán az egészségi állapotnak roncsolt voltánál fogva vált halálossá, vagyis a detalitas relativa» esetében ; ugy szintén, ha a halál orvosi segély, vagy valamely a sértésből származott közbenső alakulat megakadályozása, illetőleg eltávolítása által el lett volna háritható, a detalitas in concreto* és a segély nem használtatván vagy a használt szerek helytelenül és czélszerütlenül alkalmaztatván, a halál bekövetkezése nem akadályoztatott meg. Az eredmény ugyanis mindezen esetekben a sértés nélkül nem következendvén be : kétségtelen, hogy a testi sértés képezte azon ható erőt,, mely a test szervezetében előidézett változásnál és ennek fejleményénél fogva a halált eredményezte. A halál e szerint a testi sértésnek lévén eredménye, a sértés és a halál között a legszorosabb oki összefüggés létez, mely oki összefüggés, czélszerü intézkedések által talán megakadályoztathatott volna, mely esetben a végzetes eredmény elmaradt volna. De épen azért, mert a sértés és annak fejleménye közé nem nyúlt be