Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

11 már akkor is fenforog, ha a hitelező lejárt követelését beperelte és nem kívántatik ahhoz a végrehajtásnak elrendelése, melyről a végrehajtást szenvedő az 1881. évi LX. t.-czikk 24. §-ához képest csakis a végrehajtás foganatosításakor, tehát oly időben értesíttetik, midőn a B. T. K. 386. §-ában meghatározott rosszhiszemű cselekményeket már el sem követhetné, s a melyről azt előzőleg, a végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezései értelmében rendszerint tudomással sem birván, már azelőtt elkövetett hasonló rosszhiszemű cselekményének büntethetősége, csupán ama, tudomása körén kivül eső s ennélfogva a B. T. K. 82. §-a szerint büntetőjogilag be sem számitható véletlenségtől tétetnék függővé, hogy az elkövetés idején a végrehajtás már kérelmeztetett vagy elrendeltetett légyen. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: Mind a két alsóbb bíróság ítéleteinek megváltoztatásával Sz. Péter az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok : Tekintve, hogy a B. T. K. 386. §-ában jelzett hatósági végrehajtás csak birói marasztaló Ítélet folytán következhet be; tekintve, hogy panaszló által a vádlott ellen indított polgári perben 1885. évi január 21-én hozatott az e. b. marasztaló ítélet, vádlott pedig ezt megelőzőleg már 1884. évi deczember 24-én adta el ingatlan vagyonát, tehát oly időben, mikor az ellene folyamatban lévő polgári keresetben hozandó Ítéletnek minőségéről tudomása nem lehetett: vádlott cselekménye a B. T. K. 386. §-ában körülirt csalás tényálladékát nem képezvén, mind a két alsóbb fokú bíróság ítéleteinek megváltoztatásával, őt az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. 4 A ki valamely vaspályatesthez tartozó, ha nem is a vaspályaüzem közvetlen czéljaira szolgáló, eredetileg erdörészt képező befásitott talajról fát vág ki és visz el, nem erdei kihágást, hanem az értékhez képest lopás-vétséget követ el. 1886. november 23. 4599. B. sz. Határjel-hamisitás és erdei lopás vétségével vádolt H. Lipót elleni bűnvádi ügyben — a trencséni kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : H. Lipót a B. T. K. 407. §-ban körülirt határjel-hamisitás vétsége és az 1879. évi XXXI. t.-czikk 69. és 90. §-ában jelzett erdei kihágás miatt a B. T. K. 407. §. és az 1879. évi XXXI. t.-czikk 90., illetve 76. és 77. §§-ai alapján a B. T. K. 96. és 97. §§-aihoz képest összbüntetésül 3 heti fogházra és 7 frt 12 krnyi pénzbüntetésre ítéltetik. Köteleztetik