Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

12 egyúttal vádlott a kassa-oderbergi vasut-társulatnak 5 frt 70 kr. Kárt és az eljárási költségeket megfizetni. Indokok : H. Lipót a közte mint vevő és J. András, valamint több horelici lakosok, mint eladók között 1881. évben szóbelileg kötött adásvételi szerződés alapján, utóbbiaknak Horelicz község határában a kassaoderbergi vasut-társaság területének tőszomszédságában fekvő «klunkovszka» nevü erdő fáját megvevén, azt ugyanazon év telén ki is vágatta. V. István, S. Jakab, K. Mihály. J. Péter, P, János és U. Jakab tanuk hit alatti vallomásával igazolva lett, hogy V. István a kassa-oderbergi vasut-társaságnál alkalmazott felvigyázó az erdővágásról értesülvén, nehogy az a vasut-társaság területére kiterjesztessék, H. Lipótnak előzetes érte.sitése után, az erdőben megjelent s miután H. Lipót, az értesités daczára el nem jött, a kivágandó erdő és a kassa-oderbergi vasut-társaság területe közötti határvonalat, az azt jelző határkövek szerint és pedig a 104. sz. határkőtől a 106. számra irányított egyenes vonal mentén a munkásoknak megmutatta és a fákba eszközölt bevágásokkal meg is jelölte. S. Jakab. K. Mihály, P. János. J. Péter és U. Jakab tanuk vallomása által beigazoltatott továbbá, hogy nevezettek, mint H. Lipótnak a favágásra felfogadott napszámosai, az erdőt még azon nap, melyen V. a határokat kijelölte, a határokig levágván és midőn másnap az erdőbe jöttek, azon 104. sz. követ, melytől V. a határt az előző napon jelölte, már nem előbbi helyén, hanem a kassa-oderbergi vasut-társulat területére áthelyezve s előbbi helyén levő gödröt betöltve találván, erre, valamint hogy a V. által az előző napon jelzett határ'g az erdőt már is kivágták, H. Lipótot és Sch. Mihályt figyelmeztették, kik mindezek daczára a napszámosokat, kik a fákat levágni vonakodtak, részint munkabérük visszatartásának fenyegetésével, részint pedig Sch. Mihály mint vasúti pályaőr ezen állítására s ebből a határkijelöléshez való jogára hivatkozva, rá bírták, hogy a Sch. által az elhelyezett kőtől megjelölt határvonalig terjedő területen álló fákat, mint H. Lipót tulajdonát levágják és pedig lehetőleg a gyökérhez közel, minek eszközlése után H. Lipót és Sch. Mihály a fenmaradt törzseket földdel eltakarták és a vágás nyomát észrevehetlenekké tették. A kassa-oderbergi vasut-társaság feljelentésére megindított vizsgálat folyamán megejtett helyszíni szemlék alkalmával igazolva lett, hogy a v. n. 64. számú jegyzőkönyvhöz csatolt hiteles térkövek közül a 103. sz. kőnek felső része le volt törve s a 105. sz. kő hiányzott, a 104., 106. és 107. sz. határkövek pedig az ugyanazon térrajzon e. c. d. betűkkel jelzett pontokra lettek áthelyezve, mely áthelyezés folytán a nevezett társulat területe 800 • méterrel kiesbbnek lett feltüntetve. Minthogy azonban arra nézve, hogy a 103.. 105., 106. és 107. sz. határkövek ugyanazon alkalommal, melyen a 104-ik lettek volna áthelyezve,