Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)
3 Indokok : A mint a lipcsei halottkém és járási orvosnak 1884. évi október hó 19-én kelt jelentésével K. M. Mária cseléd hasonnevű 31 2 hónapos kis leányának 1884. évi október hó 18-án bekövetkezett halála gyanús módon előidézettnek jelentetvén be, az elrendelt birói vizsgálat során, vagyis 1884. évi október hó 25-én foganatosított hullabonczolás eredménye alapján a közbenjárt orvos-szakértők által adott véleménynyel constatálva van, hogy vádlott elhalt kis leánya halálát gyomor- és béllob okozta. Vádlott ismételten beismerte, hogy terhére vált gyermekét életétől megfosztani még 1884. évi október hó 17-én határozta volt el s hogy ezen határozatát végrehajtandó, még ugyanaz nap délután a német-lipcsei gyógytárban 2 krért rézgáliczot vett s annak egy részét vizzel vegyitett kevés tejben gyermekének ugyanaz napon este beadta volt, mitől a gyermek hányni kezdett s a beállott roszullét növekedése mellett másnap, vagyis 1884. október 18-án esti tiz óra tájban meghalt. Vádlottnak ezen ismételt beismerése által igazolva van, hogy gyermeke halálát — tudva a rézgálicz méreg hatását — óhajtotta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal végrehajtani kezdte meg s igy a gyilkosságnak egyik főalkateleme az előre megfontolás a jelen esetben fenforgónak veendő volt. Minthogy azonban a bevégzett gyilkossághoz megkívántatik, hogy a szándéknak megfelelő cselekmény s ennek következménye a halál között az okozati összefüggés helyreállítva legyen : ezen okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékok veendők mérlegre. A bonczolás alkalmával a gyermekből kivett gyomor dr. F. Emil országos művegyész által megvizsgáltatván, általa constatáltatott: hogy a gyermekgyomorban rézgálicz találtatik s hogy ezen szer okvetlenül gyomor- és béllobot idéz elő ; —• ugyanezen véleményt nyilvánította a m. kir. tudományegyetem orvoskari tanártestület, de ugy az országos művegyész, mint a nevezett tanártestület, a bonczolásnál közbenjárt orvosszakértők s a végtárgyalás során kihallgatott tszéki orvos véleményével szemben, egyértelmüleg azon véleményt nyilvánították, hogy a jelen esetben meg nem állapitható, váljon a vádlott gyermekének halálát a vele megetetett rézgálicz okozta-e. Ezen szakértői felülvélemények figyelembevétele mellett vádlott szándéka s a következmény közötti okozati összefüggés fennállását beigazoltnak venni nem lehetett s azért vádlottat a gyilkosság bűntettének vádja alól felmenteni, ellenben ugyanezen bűntett kísérlete miatt büntetni kellett. Tekintettel arra, hogy vádlott tettét saját gyermekével szemben követte el s hogy akaratfolytonosságát még gyermekének hosszan tartott halálküzdelme sem szakította meg, ez vádlottra nézve súlyosító körülményül szolgál, másrészt azonban enyhítőnek veendő volt vádlott fiatal kora, büntetlen előélete, töredelmes beismerése s szorult helyzete, mely nem kis mértékben befolyásolhatta szándéka felébredésénél s megérlelésénél s azért ezen súlyosító s enyhítő körülmények egybevetése mellett vádlott büntetése 1*
