Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

Sít más kifogás, a felperesi kereset felett illetékes biró Ítéletének tárgyát igenis képezi, és mert azon kérdés, helyesen történt-e a jelen esetben a beszámitás ? mint nem a perrend, hanem az anyagi jog szabályai szerint elbírálandó, vagyis az ügy érdeméhez tartozó kérdés, az idézett törvény 96. §-a értelmében felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. 166. Az örökös nevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kivan tenni, végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg : elégséges, ha az örökhagyónak örökös nevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. A mikor tehát az örökhagyó összes ingatlan vagyonáról ugy intézkedett, hagy az őrök időkre fentartassék, haszonbérbe adassék és a haszonbér a végrendeletben megnevezett egyének közt meghatározott arány szerint felosztassék, továbbra pedig, nevezetesen a megnevezett egyének halála utánra az örökhagyó nem rendelkezett: ily esetben azt kell elfogadni, hogy az örökhagyó az általa végrendeletileg megnevezett egyéneket akarta a meghatározott hányadokban egyetemes jogutódaivá, örököseivé tenni és hogy érintetlenül kívánta hagyni a törvény ama rendelkezését is, a mely szerint örököseinek vagyoni jogai az ö (végrendeleti vagy törvényes) örököseikre fognak haláluk után átszállani. Családi alapítványról ily esetben szó nem lehet. Az örökhagyó azon végrendeleti iutézkedése, hogy ingatlan birtoka örök időkre fentartassék és haszonbérbe adassék, a mondott esetben nem egyéb, mint az örökség fentartását tiltó intézkedés, mely örök időkre hatálylyal nem bírhat s a melylyel szemben ily — utóörökösök nevezve nem lévén — az örökösök kérhetik a vagyonközösség megszüntetését és az osztály eszközlését. 1887. szeptember 13. 4620. p. sz. N. Sándor és társai felpereseknek, S. Ádám és társai alperesek ellen néhai S. Zsigmond utáni örökség iránti perében •—• a székesfehérvári kir. törvényszék a következő ítéletet hozta: Felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok : A kellő idéztetésük daczára az e perben meg nem jelent alperesek az 1868: LIV. t.-cz. 112. §-a értelmében a megjelent pertársak védelméhez csatlakozóknak voltak tekintendők. Azon alperesi kifogás, mintha az 1880. évi 2493. számú végzéssel perre utasitott felek mindannyian keresetüket együttesen tartoztak volna meginditani, s mert ezt nem tették, hanem három különálló keresetet