Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

!»() indítottak volt, jelen kereset szabálytalannak volna tekintendő, figyelembe nem vétethetett, mert az 1868 : LIV. t.-cz. 67. §-a csak az egy keresetbeli pertársak jogközösségét állapitja meg, s az együttes perre utasításra ezen §. alkalmazást nem nyerhet. Nem vétethetett biiói figyelembe ama alperesi kifogás sem, hogy felperesek az e hagyaték által érdekelt mindannyi felet tartoztak volna alperesekül perbe idézni, mert a kereset a végrendeleti intézkedések ellen irányulván, alperesekül csakis azok tekinthetők, kiknek javára a végrendelet intézkedik, s mert az e keresetbeli felperesek ugyanegy jogelőde szempontjából felperesek kereshetőségi joga és aránya megállapítása alapos jogi akadályba nem ütközhetik. Nem vétethetett birói figyelembe a felperesek vérségi összeköttetésére vonatkozó alperesi kifogás, miután felperesek e tekintetbeni jogosultsága már az e perhez beügyelt hagyaték-tárgyalások folyamán kétségtelenné vált s így jelen perben ujabbi bizonyítást többé nem igényel. Miután pedig ugyané hagyatéki tárgyalásokból folyólag felperesek határozott tudomásával birrak annak, miként örökhagyó alapi S. Zsigmond 1878. június 7-én szóbeli végrendeletet tett; mert hisz épen e végrendeletnek mondottak ellen, s ennek ellenében kívánták törvényes öröklési jogaikat érvényesíteni, mely alapon perre utasítva is lettek ; ennélfogva felpereseknek e végrendelet tétele és érvénye tekintetébeni kereseti puszta tagadásai nem a kellő alapon nyugvóknak tekintethetvén, az ezzel czélba vett azon irány, hogy a végrendelet érvénye bizonyításával alperesek tartoznának, ez ügy elbírálásánál kiindulási alapul el sem fogadtathatott, nem annál is inkább, mert a hagyatéki iratoknál fekvő, a végrendelkezés tanúitól származó, és a sárbogárdi kir. járásbíróság által kivett eskü utján minden kétségen felül helyezett feljegyzés, illetve okiratból kétségtelen, hogy örökhagyó alapi S. Zsigmond az 1876: XVI. t.-cz. 15. §-ának teljesen megfelelő s így teljes érvényű szóbeli végrendeletet tett; ennek ellenében tehát, miután azt felperesek kifogásolták, felpereseket is illeti a bizonyítás terhe. Ezt felperesek az e perbeni pótlólagos perfelvétel alapján lefolyt perben a D) alatti kérdő pontok alkalmazásával kérelmezték is, és a nagyméltóságú m. kir. Curia f. évi 764. számú végzésében eme kérelmüket teljesitendőnek is találta. Az ez alapon kivett és a pertestnél 1886. 5269. sz. jzkvben foglalt tanúvallomások egyhangúlag és határozottan bizonyítják, hogy a szóbeli végrendelkezés a törvényes alakszerűségnek megfelelőleg jött létre, hogy örökhagyó minden egyes pontjaiban kellő világossággal és határozottsággal nyilatkozott, hogy az azonnal irásba foglaltatott s a tanuk által együttes jelenlétükben pontonként, a valósághoz és az örökhagyó intézkedéseihez hiven, megállapítva lett : kétségtelenné vált tehát ezen tanubizonyitás