Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

_66__ a csődtömeg mindig a közadós jogutódjául lévén tekintendő, ha a hitelező követelési alapját biztosítási ügylet képezi és a biztosítottat terhelő kötelezettségek miként lett teljesítése a keresk. törvénynek ez irányban rendelkező szabályai nyomán vétetik vizsgálat alá és csak ezek pontos betartása mellett lehet a felperesi igény elismerhető, a biztosító társulat illetve csődtömege javára szóló intézkedések szintén nem hagyhatók figyelmen kívül. Már pedig ha mereven a csődtörv. 19. §-a alkalmaztatnék, meg kellene ítélni mindazt, mit a hitelező szenvedett káraként igazolhatna, tekintet nélkül arra, hogy a csőd közadósnak korább szerzett jogait meg nem másíthatja. Ezen álláspontot véve kiindulásul, felperes kereseti tőke-követelését s csődnyitástóli kamatait az alperes tömeggondnak kifogásai elvetésével megítélni kellett. Mert mindaz, mit az itt biztosított felperes az A. alatti alapján valósággal befizetett, ugy szintén ezen összegnek a csőd kiütésétől vagy is a biztosító által addig viselt koczkázat megszűntétől folyó 6°/0 kamatai felperes kárát teszik, minthogy pedig a keresk. törvény 486. §. zárpontja szerint, ha a biztosítási ügylet a biztosító vétsége folytán szűnik meg — ez a befizetett dijakat visszafizetni, sőt még kártérítéssel is tartozik •— ebből önként következik, hogy alperes csődtömege felperes kárával nem gazdagodhatván, felperesnek a felszámoláskor kifogásolt követelési részlete is valódinak elismerendő s szinte elszámolandó. Mert alperes tömeggondnok azon védelme, hogy felperes az ügylete •után kiszámított díjtartalékán tul semmit sem követelhetne, a mennyiben ezen összeg felperes összes kárát foglalja magában, nem bír elfogadható alappal, minthogy a biztosító társulat a díjtartalékok képzésénél, habár a keresk. törvény 456. §. rendeletéhez képest szabályosan is jár el, az alapul felvett halálozási eseteknek megfelelőleg a biztosított tőke összehozását czélozza, ez pedig a biztosított jogos igényére befolyással nem lehet, a mit nyilván igazol az alperestől felhozott «Anker» bizt. társaság abbeli kijelentése, hogy ő a Tiszánál viszbiztositott ügyletek utáni díjtartalék felszámolásában megnyugszik. Ezenkívül — mert alperes tömmeggondnok előadása szerint is az egyes biztosítási ügyletek viszontbiztosításával a viszbiztositó nem elégszik meg a díjtartalékkal, hanem az esetenkint befizetett dijak átszolgáltatását követeli, végül mert ha a biztosító társaság ügyleteit egy más társaságra ruházza át, a keresk. törvény 456. §. szerint ez a biztosítottra nézve kötelezőnek nem tekintethetvén, a már elfogadott felsőbb bírósági megállapodások értelmében a biztosított nem tartozik a díjtartalékkal megelégedni, hanem az összes befizetett dijait visszakövetelheti, ez pedig egyáltalában nem volna