Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

59 és G.-nak hosszú szakállába kapaszkodott, azt tépni kezdte, miben őt neje, G. Katalin is támogatta ; ekkor G. Jánosnak neje is férje védelmére kelve, közbevetette magát és férjével együtt G.-t arczán ütötte és karmolta, —• majd a nagy kiáltozások folytán G. Jánosnak öcscse, G. Sándor is elősietvén, bátyja szakállát az által akarta G. kezeiből kiszabaditani, hogy ez utóbbinak kezeit szorította ; e közben G. Pál ennek hüvelykujját valamiképen fogai közé kapván, azt véresre harapta össze, — G. Jánosnak szakállából pedig egy jelentékeny s az ügyiratoknál bűnjelként mellékelve lévő csomót szakított ki; a dulakodás alkalmával G. Katalin G.-nét arczul ütvén, ez utóbbi amannak az arczulütést nyomban viszonozta s ugy kölcsönösen pofozták egymást. Ezen G.-ék által előadott és O. Mária, valamint M. Miklós tanuk vallomása által megerősített tényállástól eltérő vallomást tett ugyan F. Mária, kinek bemondása szerint vádlottak valamennyien a földön egy tömegben heverve verekedtek, —• mindezen eltérések daczára azonban az, hogy G. Pál G. hüvelykujját összeharapta, és hogy ez által rajta a szakértő orvosok által előterjesztett nyilatkozatok szerint 20 napnál hosszabb gyógyulási időt igénybe vevő súlyos testi sértést követett el, úgyszintén, hogy G. János szakállának egy részét kitépter továbbá az, hogy G. Mária és G. Katalin egymást kölcsönösen arczul ütötték, —• kétségtelenül be van igazolva, ;—• ellenben a G. Pál és neje által szenvedett sérülések G. János és társai terhére annál kevésbbé róhatók fel, mert előbbiek G.-nak határozott bűncselekményt nem is tulajdonítanak, de ettől is eltekintve, a verekedés kezdeményezője a fentiek szerint G. Pál volt és a kérdéses sérüléseket nevezettek csakis jogos önvédelmükben követhették el. A G. Márk ellen emelt azon panasz, hogy G. Máriát a verekedés után egy késsel veszélyesen fenyegette, a tanuk vallomásaiban támogatást nem találván s ennélfogva erre vonatkozólag a kir. ügyészség által sem emeltetvén vád, elbirálás tárgyát nem képezhette. Mindezek alapján első rendű vádlott G. Pált a BTK. 301. §-ába ütköző és ugyanezen szakasz szerint minősülő, de tekintettel arra, hogy vádlott az Őt terhelő bűncselekményt a kölcsönös dulakodás közben követte el, a BTK. 92. §-ának alkalmazása mellett, az ennek folytán minősülő súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondani, és mint ilyent a BTK. 302. §-a alapján s a BTK. 92. §-ának alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sújtani, nem különben elitéltetése természetes következményeként az összes eljárási és élelmezési költségek viselésében elmarasztalni, — Il-od rendű vádlott G. Katalint és V-öd rendű vádlott G. Máriát a BTK. 261. §-ába ütköző és a 275. §. szerint minősülő becsületsértés vétségének vádja és következményei alól a BTK. 275. §. alapján felmenteni, —• III-ad rendű vádlott G. Sándort, IV-ed rendű vádlott G. Jánost és V-öd rendű vádlott G. Máriát a BTK. 301. §-ába ütköző és