Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

23 pénz átadatván, abból az ismeretlen nőnek fáradságáért 2 frtot adott. N. Lajos a felmaradt 84 frt 25 krt azután későbben lakására menve, a véle törvénytelen házasságban élő K. Anna II-od rendű vádlottnak adta át s ugyanazon összegből mindkét vádlott egyetértőleg s együttesen körülbelől 40 frtot közösen csinált adósságaik fizetésére használtak fel, a többi pénz pedig, 46 frt 33 kr., részben motozáskor vádlottak közös lakásán, részben i-ső rendű vádlottnál megtaláltatott. A megkerült 46 frt 33 krhoz i-ső rendű vádlottnak 70 krjával számitott, letartóztatását megelőzőleg kiérdemelt 10 napi 7 frtot tevő napidija — mely visszatartatott •— hozzászámittatván, e szerint a lopás által a kir. kincstárnak csupán 32 frt 92 kr. kár okoztatott. Egyidejűleg a vádlottak lakásán megtartott motozás alkalmával N. Lajos ingóságai között 6 drb át nem ütött levél-bélyegjegy találtatott, melyeket I-ső rendű vádlott 1884. évi szeptember i-től folyó szolgálata alatt, a postára ismeretlen egyének által továbbitás czéljából bedobott levelekről szedett le és a -bélyegeiktől megfosztott leveleket a fűtésre használt többi rosz papirosok közé dobva megsemmisítette. Ezen cselekmények elkövetésére nézve i-ső rendű vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás rendén is teljes beismerésben lévén, annak alapján ellenében a B. T. K. 333. §-ába ütköső s a B. T. K. 336. §-ának 7. pontja szerint minősülő lopás bűntettét magállapitani s vádlottat abban bűnösnek kimondani kellett. II-od rendű vádlott K. Anna, ugy a vizsgálat rendén, mint a végtárgyalás alkalmával tagadásba vette, hogy a N. Lajos által neki átadott 84 frt 25 krnak roszhiszemü s jogtalan uton lett szerzését tudta volna s erre nézve I-ső rendű vádlottal egybehangzóan azt adta elő, hogy I-ső rendű vádlott a kérdéses pénz szerzésére nézve azt mondta, hogy azon 5CO ftból van, melyet még Boszniából hozott, azt azonban beismerte, hogy adósságaik fizetésére közösen egyetértőleg használták fel •—• tekintve azonban, hogy vádlottaknak ezen előadása mivel sem támogattatván —• valószínűséggel egyáltalában nem •—• és pedig annál kevésbé bir, mert IL rendű vádlott a 84 frt 25 kr. jogos uton szerzésére vonatkozó jóhiszeműségének valószínűvé tétele iránt előadott vallomásait több izben módosította s ellenmondásokba keveredett; tekintve továbbá, hogy a vádlottak közt fenállott bizalmas és benső viszonyból, valamint azon körülményből, hogy adósságokba merültek, okszerűen következtethető, miszerint K. Anna nem csak I. rendű vádlottnak zilált anyagi helyzetéről, hanem arról is birt tudomással, hogy a Boszniából hozott 500 frt, a vádbeli cselekmény elkövetését megelőzőleg, elfogyott, ily körülmények között egyáltalán nem tehető fel, hogy I. rendű vádlott az átadott 84 frt 25 kr. szerzésére nézve a II-od rendű vádlottnál hitelre semmi esetben sem található valótlanságokkal állott volna elő, vádlottak vonatkozó vallomása tehát minden alapot nélkülözvén, nem tűnik fel egyébnek, mint II. rendű vádlott érdekében kigondoltnak; tekintve, hogy vádlottak az I. rendű vádlott csekély