Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

1!) P. azon állításának, hogy harmadszor másnap reggel ment Gy.-hez, a mikor neki a kért ioo frt kölcsönt vitte el. A Gy. által irott levél tartalma tehát, melyet nem sok idővel rá halála követett —• valónak elfogadandó : mert a felmerült ténykörülményekkel egybevetve, kétségtelen az, hogy P. 2 izben volt a Gy. lakásán, először azonban D.-né állításával is egyezőleg •—• vádlott Gy.-vel annak hon nem léte miatt nem beszélhetett —• kétségtelen az, hogy másnap reggel P. másodízben volt Gy.-nél, de sikertelenül, mert megvesztegetési szándéka hajótörést szenvedett •—• a még akkor megközelithetlen Gy. erélyén, kinek határozott fellépése s azon szavak, melyek kiséretében P.-t kidobta s utána hajítva az 50 frtot — t. i. hogy : «pénzzel akarja maga megfizetni az én becsületemet» s mely szavakat D.-né is hallott, kizárja azon feltevést, hogy Gy. P.-tól pénzt kölcsön kért volna, ellenkezőleg való értékére emelik a Gy. levelének ide vonatkozó tartalmát, melyben az áll: ' észrevettem, hogy a zsidó éjjeli szekrényemen egy darab 50 frtos bankjegyet elfeledett*. — Ez az 50 frtos volt az, melyet Gy. P. után dobott a D.-né szemeláttára Hogy P. többször nem volt a Gy. lakásán, kétségtelenné teszi a D.-né val lomása, valamint Gy. levelének azon a végzetes eredménynyel oki összefüggésben levő találkozásról szóló része, mely a következőleg hangzik: «felöltözködvén, távoztam hazulról s a ház kapuja előtt találkoztam a zsidóval, ki ismét hozzálátott ördögi mesterségéhez, a csábításhoz. Most már 100 frttal állott elő s könyörgött vegyem azt el — ő tudja, hogy lakással is adós vagyok, hogy meg vagyok szorulva, ő a pénzt nekem nem ajándékba, de kölcsön adja, fizessem azt vissza, ha pénzem leend. Az ördög nem távozott nyakamról, meglepte szegénységemet, becsületemet.* Ez utóbbi szavakban hallgatag ki van fejezve a beismerés, hogy ekkor átvette a 100 frtot P.-tól s a megvesztegés ténye be volt fejezve. Nem fogadható tehát el P.-nak azon előadása, hogy nem tudta miszerint Gy. vizsgálóbíró: s őt mint Doktor urat, mint ügyvédet kereste, holott D.-né vallja éppen az ellenkezőt; nem való továbbá, hogy midőn harmadszor ment el Gy.-hez —• adta át annak lakásán a 100 frt kölcsönt. A 3.-szőri találkozás a Gy. által lakott háznak kapuja előtt történt, hol őt P. •— ki csak egy órával előbb Gy. által kidobatott 50 frtjával együtt —megvárta Gy.-t s addig kerülgette őt könyörgő szavaival, addig kísérgette öt 100 frtjával, hogy végtére is sikerült az, a mi szándéka volt, a neje sorsán enyhítendő —• a vizsgálóbírót megvesztegetni. De magának vádlott nejének a végtárgyaláson felolvasott vallomásai is szaporítják a vádlott bűnössége mellett bizonyító adatokat, —• a menynyiben P. Bernátné azt adja elő, hogy férje emiitette neki, miszerint megkínálta a vizsgálóbírót (Gy.-t) 50 frttal, de azt keveselvén, 100 frtot kellett neki adni; s ugyanez alkalomnál P. szigorúan megtiltotta nejének, hogy semmit ne vásároljon, mert a kérdéses szappan neki igen sokba került. 2*