Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

18 getőleg kezd fellépni ellene, azzal hárított el magáról, hogy öngyilkos módon véget vetett életének. A végtárgyalás során P. Bernát beismeri, miszerint tudomással birt róla, hogy neje ellen vizsgálat van folyamatban, s hogy neje sorsán enyhítsen ügyvédet keresett, ki mint ahhoz értő ember majd utána fog járni a dolognak. Ilyent egy ismeretlen fiatal ember ajánlatára talált is dr. Gy. ur személyében, kit ő 1880. évi június elején egy este lakásán, hova utasítva lett, fel is keresett, de otthon nem találta. Másnap reggel ment tehát ismét, a mikor aztán volt alkalma beszélni a < Doktor» úrral, de egyebet nem tudott meg, mint azt, hogy Gy. ur nem doktor vagyis ügyvéd, hanem vizsgálóbíró, ki épen a vádlott nejének vizsgálatát is vezeti. P. már menni készült, sajnálkozván a felett, hogy miként hitte nem ügyvédet talált, ki majd neje ügyén lendíthetne valamit, midőn őt Gy. megszólitá, hogy ő mint a neje ügyében vizsgálóbíró nagyban befolyhat arra, hogy annak sorsán könnyittessék s hajlandó is azon könnyíteni, ha P. 100 frtot ad neki kölcsön. P. Bernát hajlandónak mutatkozott egyelőre csak 50 frtot adni, mert több pénz nem volt nála ; de mert mint ő állítja Gy. nem elégedett meg 50 frttal, másnap reggel, a Gy. óhajtásához képezt, elvitte annak lakására a 100 frtot. Tagadja tehát vádlott, hogy Gy-t megvesztegette volna. Ü neki az eszeágában sem volt; miután azonban Gy. maga volt az, ki a kölcsönt szóba hozta, unszolására —• végre is a neje érdekéről volt szó •— hisz maga Gy. ajánlotta, hogy fog rajta segiteni, adta kölcsön a 100 frtot. P. Bernátnak ezen állítása azonban teljesen meg van czáfolva D. Istvánné tanúnak teljes hitelt érdemlő előadása által, ki hit alatt vallotta, hogy P.-t csupán két izben látta náluk és pedig egyszer csak nála a konyhában és másodszor vagyis másnap reggel Gy. lakásán, melyhez az előszobát a függönynyel kétfelé választott konyha képezte s melyben D.-né, Gy. szállásadónője, lakott. Egy este volt ott vádlott, de akkor Gy. otthon nem volt s D.-nét valószinüleg vádlott a Gy. rokonának tartván, neki kezet csókolt s reá borulva sirva panaszolta el baját, melybe a neje helyzete őt sodorta, hogy t. i. neje valami lopott jószág megvétele miatt vizsgálat alatt áll s ez ügyben Gy. a vizsgálóbíró, •—• vele óhajtana beszélni, hát ha tudna valamit segiteni a neje sorsán. De mert Gy. ekkor nem volt otthon, P. eljött másodszor következő nap reggel. Ekkor tapasztalta D.-né azt, hogy Gy. boszus volt, midőn D.-né bejelentette neki P.-t, majd azt is tapasztalta D.-né, hogy midőn kijött P. Gy.-nek a szobájából, a küszöbön őt Gy. utóiérte s reá kiáltva « pénzért akarja maga megvenni az én becsületemet* -— azzal utána hajított — a kezével eltaszított lJ.-nak egy 50 forintost és becsapta szobája ajtaját. P. nagy mérvű zavart árult el ez alatt, felvette a konyha földjéről az 50 frtost és eltávozott. Többet P.-t D.-né nem látta a Gy. lakásán, daczára