Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

17 103. Büntetőjogi felelősséget csak oly eredmény állapit meg, mely az elkövetett bizonyos cselekmény közvetlen folyományát képezi, vagy legalább a dolog természetes rendje szerint abból következni szokott. 1886. évi január 13. 4914/1885. B. sz. Megvesztegetés vétségével vádolt P. Bernát elleni bűnvádi ügyben •— a budapesti kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : P. Bernát vádlott a B. T. K. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében vétkesnek mondatik ki s azért a B. T. K. fenthivatkozott §-ának 2-ik bekezdése alapján három évi fogházra s a B. T. K. 27. §-ában körülirt czélra fordítandó s behajthatlanság esetén további 20 napi fogházra átváltoztatandó 200 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok : 1883. évi június 8-iki kelettel a következő napra viradólag öngyilkos módon elhunyt néhai Gy. Miklós kir. törvényszéki jegyző mint vizsgáló biró a budapesti kir. törvényszéknél egy a napló 1. sz.-hoz csatolt levelet intézett ezen kir. törvényszék alelnökéhez —• melyben e sorok írását követőleg mint irja: élte utolsó perczében, vagy talán néhány órával halála előtt öngyilkosságának okát leleplezi. Ezen levélben •— mely a mai végtárgyaláson felolvastatott, — megható őszinteséggel vallja be az elhunyt, miszerint a Pospischal-féle ügyből felmerült s orgazdaság büntette miatt terhelt P. Bernátné elleni ügybenr hogy vádlottnő sorsán segítsen, ennek férje által meg hagyta magát vesztegetni, a csáb, vádlottnő férje P. Bernátnak kétségbeesett rimánkodása s ennek kíséretében P.-nak azon nyilatkozata, hogy ő gazdag ember, elnézéseért nem fog hálátlan maradni, végre a nyomorúságos helyzet, melyben a levél irója nyomasztó anyagi viszonyainál fogva élt, megingattak őt azon az uton, melyen eddig mint becsületes ember felemelt fővel járt, — félre tért a jó útról, elfogadta P. Bernáttól a reá SZÍVÓS tolakodással erőszakolt 100 frtnyi összeget s ezen «vérdij» árán eladta magát. Hivatalos kötelességét az által szegvén meg, hogy a rendőrségtől bekísért P. Antal és társait ismételten szabadon bocsátotta és a vizsgálatot elhanyagolta — nehogy az orgazdasággal terhelt P.-né ellenében eljárnia kelljen. E percztől fogva azonban nem volt nyugta s a P. Antal vádlott confidens magaviseletéből észrevette, hogy nevezett tud valamit a közte és P. között történtekről. A P. Bernátné és P. bűnügye azonban reá nézve továbbra is a folytonos lelki nyugtalanság forrása maradt, —• melyet tovább kiállani már nem birván s időközben megsejtvén, hogy P. fenyeCuriai döntv. bünügyelsb. 2