Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

CURIAI DÖNTVÉNYEK ÉS ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATOK BŰNÜGYEKBEN. Második folyam. 97. 49. számú döntvény. A szabadságvesztés büntetésének középmértéke (B. T. K. 89. §.) a büntetés maximumának kettéosztása által, vagy pedig olykép állapitandó-e meg, hogy a büntető törvény által meghatározott legmagasabb tételből levonatván a büntetés minimuma, a fenmaradt rész kettéosztatik és a hányadhoz a minimum hozzáadatik ? Például: a börtönnel büntetendő lopás büntetésének leghosszabb tartama (j^o. §.) öt évig terjedhető börtön lévén, ennek középmértéke 2l/,2 évi, vagy pedig — tekintettel arra, hogy a börtönbüntetés legrövidebb tartama {24. §.) hat hó: 2 évi és p havi börtönben állapitandó-e meg ? (3432. számhoz) B. 1884. Határozat. Tekintve a B. T. K. 89. §-át, mely szerint a büntetések kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe veendők ; tekintve a B. T. K. 90. és 91. §§-ait, melyek szerint túlnyomó súlyosító körülmények esetében a büntetésnek az elkövetett cselekményre megállapított legmagasabb mértéke — ellenben túlnyomó enyhítő körülmények esetében annak legkisebb mértéke megközelitendő vagy alkalmazandó : e három szakasznak egymáshoz való viszonyításából kitűnik, hogy a büntetés — a mennyiben a törvényben különösen meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az elkövetett cselekményre, a törvény különös részében meghatározott legalacsonyabb és legmagasabb mértéke között szabandó ki; továbbá, hogy a büntetés, a büntetendő cselekménynek és az ezt elkövetőnek körülményeihez képest, a törvényben meghatározott tétel két végpontja között, vagy fölfelé vagy lefelé haladva állapítandó meg. Tekintve, hogy ezek szerint mindenik büntetendő cselekmény elkövetőjének törvény szerinti megbüntetésére nézve —• amenynyiben a törvényben külön meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az illető büntetési tétel két végpontja képezi az átléphetetlen határt; tekintve, hogy ezen két határ között a concret büntetés, a