Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

go. §. esetében a magasabb végpont felé közeledés, vagy annak elérése, a 91. §. eseteben pedig az alacsonyabb végpont felé közeledés vagy ennek elérése által állapítandó meg; tekintve, hogy a mint a fölfelé haladást túlnyomó súlyosító körülmények, ugy ellenben a lefelé haladást túlnyomó enyhítő körülmények fenforgásától tételezi fel a törvény : mindezekből önként következik, hogy a büntetési tétel legmagasabb és legalacsonyabb mértéke között oly középső pontnak is kell lennie, mely az esetben alkalmazandó, ha sem a 90., sem pedig a 91. §. esete nem forog fenn, s a mely központból egyszersmind túlnyomó súlyosító körülmények fenforgása esetében a 90. §, által megjelölt irányban, túlnyomó enyhítő körülmények esetében pedig a 91. §-ban megjelölt irányban kell a büntetés kimérésénél kiindulni. Tekintve ezek után, hogy a fegyháznak legrövidebb tartama a B. T. K. 22. §-a által két évre. a börtön legrövidebb tartama pedig a 24. §. s/erint hat hónapra tétetett ; az ezen büntetések valamelyikével büntetendő cselekmény mindazon eseteiben, melyekben a büntetési tétel legalacsonyabb mértéke az illető büntetési nemnek legrövidebb tartamával azonos : a büntetési téicl középső pontja nem a számtani egységtől, hanem azon büntetési nemnek a 22. §-ban, illetőleg a 24. £-ban meghatározott legrövidebb tartamától kezdve és akként számítandó, hogy az ezen legrövidebb tartam és a cselekményre meghatározott legmagasabb tartam közötti különbözet kettéosztatván, és az ekként nyert eredményhez, az addig mellőzött 2 év, illetőleg 6 hó hozzáadatván : az eredményezett mennyiség képezendi az ülető büntetési tétel középső, vagyis azon pontját, mely sem túlnyomó enyhítő, sem pedig súlyosító körülmények nem létében alkalmazandó s a melytől ellenkező esetben — a körülmények számához vagy nyomatékához képest — a mennyiben a 85. vagy 92. §§, alkalmazásának esete nem forog fenn, vagy pedig a törvény különös rendelkezése a büntetés kimérésére nézve más rendelkezés! nem tartalmaz (66, 72, 96. §§.) az arányos kiszabás vagy fölfelé vagy lefelé eszközlendő. Tekintve, hogy ámbár a büntetés kiszámítására irányadó ezen módozat, a B. T. K. 90. és 91. §§. világos szavai szerint is meg van állapítva, ennek helyessége mindazonáltal ezen fölül, a szabadságvesztés - büntetéseknek kimérése tekintetében alapul szolgáló rendszerből is oly szükségszerűséggel következik, hogy mellőzése, vagyis a számtani egységnek a kiszámítás alapjául elfogadása esetében, az egész büntetési rendszer zavarba hozatnék; nevezetesen pedig a 3 évig terjedhető fegyházzal büntetendő cselekmények büntetésének- középtartama 1 '/•> évre, tehát a büntetési nem legrövidebb tartamánál is alacsonyabb mértékre szállíttatnék le, a miből azon további és szembeötlő helytelenség következnék : hogy