Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

79 tulajdonjoga felpereseknek s a másod- s harmadrendű alpereseknek összesen 4ls, egyenként részben megítéltetik; másik 48 részük tulajdona ez esetben is elsőrendű alperest illettén. Ehhez képest az elsöbiróságilag megítélt föeskü szövegének végébe felveendő lesz a 181. tételszám is ugy, hogy ott 177—180 helyett álljon 177-181. III. A felpereseknek s másod- és harmadrendű alpereseknek tulajdonul megítélt ingó és ingatlan vagyon haszonélvezete egyedül az elsőrendű alperest illeti mindaddig, mig özvegyi joga meg nem szűnik. IV. Az örökhagyó hagyatékát terheli: elsőrendű alperes 200 ezüst forint hitbére s 393 frt 55 kr. adósság és temetési és leltározási költség — ugy mint ezt a másodbiróság megállapította. V. A perköltség kölcsönösen megszüntettetik, s felperesi ügyvéd újabb felebbezési munkadíja 10 frtban állapittatik meg saját fele irányában. Indokok : Felperesek maguk adták elő keresetükben, hogy a leltározott ingóknak és ingatlanoknak csak fele képezi atyjuk hagyatékát. Nincs tehát semmi értelme annak, hogy ők későbbi perirataikban s felebbezvényeikben tagadva az elsőrendű alperes közszerzeményét, az összes ingókat s ingatlanokat vették örökösödés czímén igénybe. Alperesek pedig az alsóbirósági ítéletek ellen, melyekkel a hagyaték mennyisége s az örökösök örökrészei megállapittattak, nem éltek felebbezéssel. E tekintetben tehát az alsóbirósági ítéleteket — vonatkozó indokaiknál fogva is — helyben, illetve érintetlenül hagyni kellett, de rendelkező részükkel szemben és indokolásuknak megfelelöleg czélszerünek mutatkozott világosan kimondani, hogy az örökhagyó négy gyermekének mindegyikét a leltározott ingóknak és ingatlanoknak csak feléből illeti ^rész, vagyis hogy az összes — felében hagyatékot, másik felében pedig elsőrendű alperes tulajdonát képező ingó s ingatlan vagyonból csak vs rész illeti őket egyenként törvényes Örökségül. Valamint kiigazitandók voltak az elsöbirósági ítéletbe becsúszott tollhibák is — különösen a leltár 160. és 181. tételeire vonatkozólag. Elsőrendű alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti az egész hagyatékban — a hagyatéki iratok közt fekvő, 1850. évi ápril 25-én kelt 7 "|. alatti házassági szerződés alapján, mely a keletkezésekor fennállott törvényeknek megfelelően levén kiállítva, teljes bizonyító erejű okiratot képez s halálesetre szóló rendelkezésében is joghatálylyal bir. Ezzel szemben felperesek csak akkor panaszolhatnák köteles részük megsértését, ha apjuk hagyatékából kötelesrészt és nem törvényes örökrészt követelnének s kapnának. Elsőrendű alperes haszonélvezeti igényével szemben ugyanis választási jog illette a felpereseket ugy, hogy követelhették volna vagy a kötelesrészt