Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

7s részük kiadatását nem követelhetik, és pedig annál kevésbbé; mert a most emiitett házassági szerződésnek érvényességét meg nem támadták és keresetüket elsőrendű alperes özvegyi jogának korláto­zására ki nem terjesztették. Elsőrendű alperes által viszonkeresetileg megállapittatni kért hagyatéki terhekre vonatkozólag azonban az elsőbiróság Ítélete azért volt részben megváltoztatandó, mert mind­addig, mig adósság van, közszerzeményt csak az adósságot meg­haladó érték képezhet, és minthogy elsőrendű alperesnek saját be­ismerése szerint az örökhagyó hagyatékát felerészben megállapított ingók és ingatlanok képezték, a melyeknek másik felerésze köz­szerzemény czímen elsőrendű alperes tulajdonát képezi: ennél­fogva az örökhagyó halála előtt már létezett s a leltár második tétele alatt összeirt 400 frt adósságnak felerésze is elsőrendű al­perest mint közszerzöt kell hogy terhelje; ehez képest tehát a hagyatéki leltár második tétele alatt összeirt s a hagyatéki iratoknál másolatban 12 '/• alatt mellékelt kötelezvénynyel igazölt adósság­nak csak felerésze, továbbá az örökhagyó halálával keletkezett hit­bér, temetési és leltározási költségek voltak a hagyaték terhére megállapíthatók. A leltár második tétele alatt összeirt adósságnak kamatai pedig az örökhagyó hagyatékának terhére azért nem voltak megállapíthatók, mert a terhek kamatait a hagyatéki vagyon haszon­élvezője köteles a jövedelemből fedezni; önmagától értetik, hogy a perben nem álló V. Antal hitelezőnek jogai a perben álló felekkel szemben érintetlenül fenmaradnak. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A budapesti kir. Ítélőtábla felebbezett ítélete helybennagyatik — a következő értelemben, illetve kiigazításokkal: I. Az A. a. hagyatéki leltárban 1—135., továbbá 140—144., nemkülönben 157—159. s végre 165., 169. és 176. t. sz. alatt felvett ingóságoknak, valamint a békési 9469. sz. tvjkvben foglalt ingat­lanoknak is fele, vagyis 48 része az örökhagyó U. Istvánnak hagyatékát, másik 4|8 része pedig elsőrendű alperes özv. U. István­nénak tulajdonát képezi, s ugyanazon leltározott ingók és ingatlanok tulajdonjoga egyenként 18> összesen 48 részben a két felperesnek s másod- és harmadrendű alpereseknek feltétlenül megítéltetik. II. Ha elsőrendű alperes az elsöbiróságilag neki megítélt fő­esküt egészben leteszi: ez esetre az A. a. leltárban 136 — 139., továbbá 145-156., nemkülönben 160-164., valamint 160-168. és 170—175. s végre 177 — 181. t. sz. alatt felvett ingóságok az ö kizárólagos tulajdoná­nak mondatnak ki s azok iránti keresetükkel a felperesek elutasit­tatnak. Ellenben, ha elsőrendű alperes a neki megítélt föesküt nem teszi le, vagy — a mire joga van — csak részben teszi le : ez esetre azon ingóságok, melyekre ö az esküt nem tette le, % részben néhai U. István hagyatékához tartozóknak mondatnak ki s ugyanazok

Next

/
Oldalképek
Tartalom