Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

69 Indokok: Az 1877. évi XX. törvényczikk 299. §-a harmadik bekezdésének szövegéből nyilván kitűnik, hogy annak rendelkezése a 299. §-nak nem csak a második, hanem az első kikezdésében szabályozott felelősség esetében is alkalmazást nyer. Ugyanis a 299. §-nak első kikezdése szerint a gyámpénztárból kölcsönadott pénzekért harmadsorban a törvényhatóság, a második kikezdés szerint pedig harmadsorban a „község" felelős. A midőn tehát a harmadik kikezdés „az utóbbiak" kötelességévé teszi a felszabadult gyámolt vagy gondnokolt kielégítését, a többes számban használt „utóbbiak" kifejezés alatt nemcsak az előzőleg egyes számban használt „község"-et, hanem a törvényhatóságot is érti, és^pedig annyival inkább, mivel a viszkereseti jogot is nemcsak a második kikezdés szerint első vonalban kötelezett„közgyám", hanem átalában az első vonalban „kötelezettek" ellen tartja fenn, és mivel indokolva sem volna, hogy a törvény másként intézkedjék a község, mint a törvényhatóság felelőssége esetében. Ezen okoknál fogva tehát a másodbiróság ítéletét a felperesi perelhetöség kérdésében megváltoztatni és mivel a másodbiróság, jóllehet felperes perelhetési jogát meg nem állapította, mégis egyúttal az ügy érdeme fölött is íte 1 c, és az első bíróságnak felperest keresetével érdemleges okokból elutasító ítéletét helybenhagyta, ítéletének ezen részét az abban felhozott okokból helybenhagyni kellett. 38. Vételi ügyletre vonatkozó kötlevel, habár rendelményre nem szól is, engedményezhető. A vevő engedményese kártérítést követelhet. • A keresk. törv. 354. §-a szerint az utólagos teljesítésre határidőt a késedelemben nem levő szerződő csak akkor tartozik engedni, ha azt a késedelmes fél kéri s az ügylet természete megengedi. 1883. október 25. 449. v. sz. St- Károly felperesnek Sch. M. J. és fia czég alperes ellen 1090 frt és jár. iránti perében — az aradi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság alperes czéget 800 frt tőkében, ennek 1882. július elsőjétől számított 6% kamatában s a perköltségben elmarasztalta ; árkülönbözeti követelésével azonban felperest elutasította. Indokok: A nem rendeletre kiállított áruszállítási szerződéseknek a helybeli kereskedelmi szokások értelmében meg nem engedett engedményezése, a mennyiben a fennálló törvényeink szerint kötelezett fél az engedményes ellenében mindazon jogait és kifogásait, melvek öt az engedményező ellenében a szerződés alapján és értelmében megilletik, érvényesítheti, egyedül az árú át nem véte-