Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

34 35. 11. számú döntvény. „A perfeljegyzés mily keresetek alapján rendelhető el?u (1883. évi 6537. polg. számhoz.) Határozat. „A perfeljegyzés csak az 1855. évi deczember 15-iki és IíS70. évi február 5-iki telekkönyvi rendeletek XIV. fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el." Indokok. A telekkönyvek tárgyában kiadott törvényerejű rendeletek XIV. fejezete tüzetesen kijelöli azon kereseteket, melyek alapján a peresség a telekkönyvbe feljegyezhető, e szerint pedig az idézett rendeletek 148., 152. és 155. §§-aiban felsúrolt eseteken kívül más perfeljegyzésnek helye nincs; ugyanis: a 148. §. az ott érintett kitörlési kereset inditására azon felet jogosítja fel, a ki valamely bekeblezés által jogaiban sértetett; ily jog alatt pedig csakis a nyilvánkönyvi jogokat lehet érteni, mert a telekkönyvi rendelet általában csakis ily jogokról intézkedik s ama per czéljául az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását jelöli meg. Ugyanezen tekintet alá esik a 152. §.; a 155. §. által pedig már kifejezetten csak a nyilvánkönyvi tulajdonos vagy hitelező jogosittatik fel törlési kereset indítására. Mindezekből nyilvánvaló, hogy ugy a törlési kereset, mint annak folyamatban létének telekkönyvi feljegyzése kiválóan a már szerzett nyilvánkönyvi jogok oltalmát czélozza. A rendelkezés ezen czélja pedig kizárja, hogy annak kivételes természetű intézkedése kiterjesztessék oly keresetekre, melyek személyes jog érvényesítésére indíttatnak és új nyilvánkönyvi jog megszerzését czélozzák. Megengedni, hogy ily keresetek alapján a peresség a telekkönyvbe feljegyeztessék, a nyilvánkönyvi jogok biztosságát veszélyeztetné, a mennyiben a perfeljegyzés által a nyilvánkönyv szerint jogosított fél rendelkezési szabadságában korlátoztatnék, s ez annál kevésbé volná okadatolható, mert az 1881. évi LX. törvényczikk '237. s következő §§-ai kijelölik az eljárást, mely szerint, s a feltételeket, melyek alatt azon fél, ki valamely kötelmi viszonyból származtatott követelést érvényesít, vitás jogának biztosítását eszközölheti. Magától értetik, hogy ezen határozat által nem érintetnek azon jogi hatály tekintetében különben is lényegesen eltérő intézkedések, melyek a telekkönyvi rendelet I. része értelmében tett bejelentésekre, valamint azok sem, melyek a jelzálogos követelések beperlésére (1860. évi szeptember 19-iki ministeri rendelet) vonatkoznak. Kelt Budapesten a kir. Guria polgári . szakosztályainak 1883. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 27-én tartott teljes ülésben.