Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

68 a meghalt személyes jogú tulajdonos hitelezői követele'seik törleszte'sét nem igényelhetik. A lopásból származható károkért szerződésileg szavatos ságot vállaló éjjeli őrök ellen a szavatosság alapján indított per nem kártérítési s igy az 1881: LIX. törvényczikk 47. szakasza alá esik. 1883. évi szeptember 28. 3837. sz. a. O. Péter felperesnek K. János és társai, mint a P. község területére nézve a személy- és vagyonbiztonságnak kártérítés melletti megőrzését szerződésileg elvállalt éjjeli örök s alperesek ellen 240 forint és járulékai iránti perében — az ó-becsei kir. járásbíróság a következőleg itélt: Alperesek tartoznak felperesnek 240 frt tőkét és 30 frt perköltséget egyetemlegesen megfizetni. A naponként 4 frttal számított munkamulasztás iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokok : Ifj. O. Péter és O. Mátyás tanuknak esküvel erősített vallomásai által be van bizonyítva, hogy felperesnek négy lova ellopatott. V. György és D. Tamás tanuk igazolják,' hogy az emiitett lovak 240 frtot megértek. A helyszínén tartott birói szemle által meg van állapítva, hogy a kár kellő időben a községi elöljáróságnak bejelentetett. T. István és K. Mátyás tanuk vallomásával igazolva van, hogy felperes, habár m . . . i lakos, a p . . .i határban ingatlanokkal bír, tehát idegennek nem tekinthető. Mindezeknél fogva alpereseket az iratok közt levő szerződés értelmében az említett kárnak megtérítésében és mint perveszteseket az okozott perköltségben is egyetemlegesen elmarasztalni kellett annál inkább, mert alperesek magukat a kárnak megtérítésére a fenyítő eljárásra való tekintet nélkül egyetemlegesen kötelezték. A 4 frt napontai munkamulasztás iránti keresetével felperes azért utasíttatott el; mert alperesek tagadása ellenében nem bizonyította be, hogy az emiitett lovak igavonó jószágát képezték. A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyta. A kir. Curia alperesek felebbezése folytán a következő végzést hozta: Tekintve, hogy az 1881. évi LIX. törvényczikk 47. §-a szerint azon sommás perekben, melyekben a kereset tárgya járulékok nélkül 500 forint készpénzt meg nem halad, az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen további felebbezésnek helye nincs; tekintve továbbá, hogy a felperesi kereset nem az alperesek által okozott, hanem oly harmadik személyek által ejtett kárnak megtérítésére van irányozva, melynek biztosítását ők a B. alatti szerződésben elvállalták, s hogy e szerint jelen per oly kártérítési pernek, melyre nézve a fennidézett törvény 47. §-a kivételt tesz, nem tekinthető: a másodbiróságnak az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó ítélete ellen közbevetett felebbezés hivatalból visszautasittatik.