Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

esetben ke'pezheti ugyan magánjogi szerződések s tulajdonjoggali törvényes vagy végrendeleti öröklés s átruházás tárgyát az 1876: XIV. t.-cz. 130. §-a szerint, de a második esetben a 131. szakasz szerint tulajdonjoggal el nem adható s el sem hagyományozható ; más szerzési mód nem igazoltatván, felperesre az idézett törvényczikk 132. §-a értelmében szállott a gyógyszerészeti jogosítvány férjhez meneteléig terjedő haszonélvezete, de nem tulajdonjoggal, jóllehet ezen jogosítvány is a ptk. 799. §-a szerint a bíróság előtt kimutatott jogczím mellett vehető birtokba, azonban az üzlet fennakadásának elkerűlé.se tekintetéből az egyenes utód az örökséget addig is, mig az biróilag elintéztetik, kezelheti ugyan, de ez által az Örökség nem válik tulajdonává a kezelőnek : ezeknél fogva tulajdonjog iránti keresetével elutasítandó volt; s miután a haszonélvezetet is feltétlenül vette birtokába, örökhagyó adósságai a gyógyszertárt s tehát azt értékesítő haszonvételét is terhelik, erre nézve is a végrehajtási foglalás érvényben volt tartandó; mert a bérbeadó által kiállított magánokmány, illetve haszonbéri szerződés a törvénynyel szemben tulajdonjogot nem bizonyít. A perköltség az 1881. évi LX. törvényczikk 98. §-a alapján lett kölcsönösen megszüntetve. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla az elsöbiróság Ítéletét felperest a lefoglalt gyógyszertári jog iránt támasztott igénykeresetével elutasító részében helybenhagyta; egyebekben azonban megváltoztatta és felperesnö igénykeresetének a hasonlóan lefoglalt gyógyszertári haszonbérre nézve helyt adván, a lefoglalt haszonbért, mint felperesnőt illető haszonélvezetet a foglalás alól felmentette. Mert eltekintve attól, hogy a gyógyszertári jogosítvány közforgalomnak és e szerint a tulajdonnak is tárgyát nem képezi, felperesnö különben sem bizonyította, hogy a gyógyszertári személyes üzleti jog neki magának engedélyeztetett, avagy, hogy az férje elhalálozása után felsőbb engedélylyel reá átruháztatott volna; minélfogva a gyógyszertári üzleti jog iránt támasztott igénye alaptalannak - találtatott és azzal elutasítandó volt. Ellenben a lefoglalt haszonbér iránti igénye alaposnak találtatott azon okból, mert a haszonbér a gyógyszerészeti jogosítvány haszonélvezetét képezi, annak haszonélvezete pedig az 1876: XIV. törvényczikk 132. §-a szerint a hátrahagyott özvegyre száll és mert alperes részéről sem tagadtatott, hogy a kérdéses gyógyszertár felperésnő férjéé volt. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A marosvásárhelyi kir. ítélő táblának Ítélete az abban felhozott indokoknál fo^va helybenhagyatik, annyival inkább, mert a gyógyszertár személyes jogú tulajdonosának halála után az 1876 : XIV. törvényczikk 132. §-a értelmében a gyógyszertári jogosítvány haszonélvezete hátrahagyott özvegyére, illetve elhalálozása vagy újra férjhez menetele esetében a gyermekek nagykorúságáig ezekre szállván : önkényt^ folyik, hogy a mennyiben a gyógyszertár a férj halála után haszonbérbe adatik, a haszonbér ís nevezetteket Hleti "s ebből