Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
I 56 magánhitelezőit megilletik, a keresk. törv. 95, 101. s 107. §§-aiban vannak körülírva. A 101. §. feljogosítja a magánhitelezőt, ki a társasági tag magánvagyonára sikertelenül vezetett végrehajtás után adósának a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veszi végrehajtás alá, kielégítése végett előleges felmondás után a társaság feloszlását követelni. Ezen §-t azon esetre is alkalmazni kell, ha az adós meghalt, a közkereseti társaság azonban tovább is fennáll, mivel a törvény különbséget nem tesz, és mivel a feloszlás czélja csakis a hitelező kielégítése, melyre nézve az adós elhalálozása vagy életbenléte közönbös. A 101. §. alkalmazása pedig maga után vonja a 107. §. alkalmazását is, miután H. Ignáczné és H. Jakab, kik a társaságot folytatják, kijelentették, hogy ők felperes követelésével szemben az idézett 107. §-ban foglalt kedvezménynyel élve, a feloszlás helyett a végkielégítést választják és H. Henrik illetményét a keresk. törvény 105. és 106. §§ aihoz képest kiszolgáltatni fogják, és így H. Ignáczné és H. Jakab ezen kijelentésére való tekintettel kellett felperest keresetével elutasítani, minthogy annak folytán azon körülmény, hogy a felperes a felmondást elmulasztotta, lényeges jelentőséggel többé nem bir, a mennyiben felperes akkor is elutasítandó lett volna, ha a felmondást megtette volna. 30. A csődtörvény 27. §-a 3. pontjának rendelkezése csak oly jogcselekvényre vonatkozik, mely által a közadós nem egyidejűleg a követelés keletkezésével, hanem egy már fennálló követelésre ad biztosítást oly hitelezőnek, kinek ily biztosításhoz joga nem volt, hol e szerint e hitelezőnek a többi hitelezők hátrányára nyújtott kedvezés nyilvánvaló. 1883. évi szeptember 12. 505. v. sz. W. Dávid felperesnek B. László, mint F. Dezső csődtömege gondnoka alperes ellen 900 frt és jár. iránti perében — a kassáik ír. törvényszék a beadott kifogások elutasítása és a kibocsátott sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperest 900 frt tökében, ennek 1882. évi július 1-töl, mint a kereset beadása napjától számított 6°/0 kamataiban és 28 frt 17 kr. perköltségben az adott kézizálogra vezetendő végrehajtás terhe alatt elmarasztalta. Indokok: Alperesnek a C. alatti csödleltárban foglalt nyilatkozatából kitetszöleg közadós F. D ezso előtte is beismerte, hogy a kereseti váltótoké biztosítására, a váltó kiállításakor kézizálogképen átadta felperes részére azon 50 zsák rizst és két zsák kávét, melyet ez saját raktáraiban elhelyezve tényleg jelenben is birtokol s mely mint ilyen lett a csődtömeg vagyonához leltározva. Igaz u^yan, hogy a kérdéses zálogszerződés írásba foglalva nem lett, valódisága azonban alperes kifogásaival szemben megálla-