Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

41 Mindezeknél fogva a f. évi 69068. sz. a. sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperest nevezett elsőrendű alperes irányában keresetével elutasítani kellett A királyi itélő tábla felperesnek semmiségi panasza és felebbezése folytán a következőleg ítélt: Az első bíróság Ítélete az egyidejűleg közbevetett semmiségi panasz hivatalból visszautasítása mellett felebbezett részében megváltoztatik, az 1881. nov. 11-én 69068. sz. a. hozott sommás végzés alperes irányában hatályában fentartatik. Indokok : A közbevetett semmiségi panasz az 1^76. évi november 30-án kelt igazságügyministeri rendelet 44. §-ának egyik pontjára sem alapíttatván, azt, mint az említett rendelet értelmében helyt nem fogható 'jogorvoslatot visszautasítani kellett. A pernek a közbevetett felebbezés folytán megvizsgált érdemét illetőleg azonban az első bíróság ítélete azért volt megváltoztatandó s alperes a kereseti összegben marasztalandó, mivel az 1877: XXXV. t.-cz. 54. §-a a vakok szerződési képességét egészen érintetlenül hagyván, csakis akaratnyilvánításuknak módja tekintetében intézkedik akkor, midőn a személyes közbenjárásuk mellett kötött szerződésekre nézve közjegyzői okirat felvételét rendeli el s midőn kimondja azt, hogy azok váltóügyleteinél közjegyzői okirat felvétele nem szükséges; alperes azon kifogásának tehát, hogy ö szenvedő váltóképességgel nem bir s hogy esetleg váltókötelezettséget csak meghatalmazott közbenjöttével vállalhatott volna, a felhívott törvény értelmében alapja nincsen: továbbá mivel a törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltón' levő aláírásának valódiságát alperes tagadásba nem vette. A királyi Curia alperes felebbezése folytán helybenhagyta a kir. ítélő tábla ítéletét. indokok: A vakság nem zárja ki a szenvedő váltóképességet. Az 1874 : XXXV. t.-cz. 54. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a vakok jogügyleteinek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik, az idézett törvény határozott tartalma szerint nem terjed ki a váltókra. Vakok váltónyilatkozatainak érvényességéhez azonban megkívántatik, hogy azok a váltótörvény 104. §-a értelmében bíróilag, vagy közjegyzőileg hitelesítve legyenek, mert miként ez az első bírósági indokolásban helyesen kifejtetik, a vakság oly testi fogyatkozásnak tekintendő, melynek folytán a bár Írástudó vaknak névaláírása is egyszerű kézjegy természetével bir. Tekintve, hogy a jelen esetben a váltótörvény 104. §-ának elég van téve, mivel a váltótörvény sem az idézett szakaszban, sem egyebütt' nem rendeli azt, hogy érvényes váltónyilatkozat csak akkor vezethető a váltóra, ha ez minden kellékkel már el van látva, sőt inkább a 93. §-ban nyilván megengedi az ellenkezőt és csak azt