Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

Ben számszerűleg megállapítva nem lévén, ezek értéke a zálogösszegnek és a zálogos birtokba tett s a felszámolási perben hozott Ítéletekben számszerűleg megállapított javítási és beruházási összegnek az 1873. május 5-én foganatosított végrehajtás alkalmával, az erről felvett jegyzőkönyvhez képest történt lefizetésével egyidejűleg alperes által kifizethető nem is lehetett, — az ugyancsak ezen most hivatkozott jegyzőkönyv tanúsága szerint a folytatólag május 6-án eszközölt végrehajtás alkalmával pedig alperes, a mennyiben a végrehajtást rendelő végzés ez irányban nem rendelkezett, mintegy ennek pótlásaként határozottan kérte a jelzett befektetések értékének szakértők által leendő azonnali megállapítását, kijelentve, hogy a megállapítandó összeget azonnal ki is fizeti s igy kétségtelen, hogy alperes felperesnek ama befektetésekre nézve leendő kielégítése elé nemcsak nem gördített akadályokat, sőt ellenkezőleg maga törekedett az azonnali kielégítést létesíteni, tehát, hogy e tekintetben alperest mulasztás nem terheli; tekintve továbbá, hogy felperes a helyett, hogy alperesi kérelem következtében maga részéről szakértő becsüst nevezett s igy a kielégítés akadályát elhárítani igyekezett volna, már előbb beadott semmiségi panaszát fentartva, azt jelentette ki, hogy annak elintézéséig épen azért, mivel ezen befektetés értékének megállapítása iránt rendelkezés nem történt, annak kielégítése előtt pedig a függő termést átadni nem tartozik, azt átadni nem fogja. Hogy pedig felperesnek ezen eljárása jogtalan volt, kitetszik a semmitöszék 1873. évi 9774. sz. határozatából is, melylyel felperesnek az ellen emelt semmiségi panasza, hogy a végrehajtást elrendelő végzésben a befektetések értékének szakértői megállapítása el nem rendeltetett, elvettetett s kimondatott, hogy a május 5 —12-én tartott végrehajtáskor felperesnek elég ideje volt szakértőt nevezni s az értéket nyomban megállapittatni. Annak tehát, hogy a befektetési érték alperes által kifizethető nem volt s felperes azt meg nem kaphatta, egyedül felperes jogtalan eljárása, illetve mulasztása volt az okozója; tekintve végül, hogy alperes május 5—12-én a kifizetést csak felperes mulasztása miatt nem teljesíthette, azon körülmény által, hogy a kifizetés május 5—12-én eszközölt végrehajtás alkalmával nem teljesíttetett, felperes a kérdéses függő termés használatához jogszerüleg legkisebb alapot sem nyerhetett; tekintve tehát, hogy azon egyedüli alap, melyre jelen kereset fektetve van — mintha t. i. a kérdéses Lefektetések kifizetése alperes mulasztása miatt maradt volna el s hogy tehát ez okból alperes a függő termés használatához való jogát elvesztette s azt felperes szerezte volna meg, fentiek által teljesen megsemmisült;' mindezeknél fogva felperes keresetével elutasítandó volt. 3*