Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

34 a termés értéke kit illessen, nem rendelkezik, a függő termés tulajdonjogának kérdése elintézést egyátalában nem nyert; de a kir. semmitöszék is az emiitett felszámitási pernél fekvő határozatában az emiitett ítéleti pontbani rendelkezést oly értelműnek, hogy azzal a függő termés tulajdonának kérdése is eldöntve lenne, nemcsak ki nem mondotta, sőt világosan azt jelentette ki, hogy a függő termés értékéről azon ítéleti pont (22-ik) nem rendelkezik. A mi pedig a semmitőszéki határozatnak azon részét illeti, melyben az mondatik, hogy az 1873-ik* termésbe befektetett s annak előállítására megkívántatott munkálatok s kiadások értéke a zálogtartók részére fizettessék ki, maga a termés pedig felperesnek (e perben alperesnek) adassék át, — ezzel a termés tulajdona felett, melyre nézve ugyanazon határozatban kimondatik, hogy az mint érdemi kérdés csakis ítéletek által dönthető el s annak elbírálása a végrehajtási stádiumban, melyben maga a semmitőszéki határozat is keletkezett, nem eszközölhető, illetve annak keretén túl esik, s így a melyre nézve ezen utóbb érintettekben ki van mondva, hogy az a feletti intézkedés a semmitöszék hatáskörébe nem tartozik, — csak ideiglenes intézkedés tétetett, de a tulajdonjogi kérdésben legkisebb intézkedés sem történt; ' és végül a függő termés tulajdonának kérdése a kiutalványozási végzéssel sem nyert s nem is nyerhetett eldöntést, mert ily érdembeni kérdés nem a végrehajtás folyamában hozott végzéssel, minő a kiutalványozási is, hanem csak magában a perben hozott ítéletekkel dönthető el. Az ügy érdemét illetőleg felperes a kérdéses termés tulajdonának megítélését azon alapon kéri, mert alperes a zálogos javak birtoklásához az emiitett ítéletek szerint csak azon időtől kezdve nyert jogosultságot, a mikor alperes által a zálogösszeg, beruházások stb. felperes részére tényleg kifizettettek. Az 1873-iki függő termés előállítására fordított és felperes részére megítélt befektetéseket pedig alperes nem az Ítéletek szerint 1873. május 5—12-kén eszközölt végrehajtásnál, hanem 1874-ben fizette ki s így alperes jelzett kötelességének teljesítése csak alperes szándékos mulasztása miatt maradt el; tehát ehez képest az 1873-ik, mint az érintett befektetések kifizetésének idejét, illetve az 1874-ik évet megelőző év függő termése tulajdonjogilag felperest kell, hogy illesse. Ehez képest felperes beismervén, hogy az 1873-iki termés azon fizetési mulasztás nélkül alperest illette volna s hogy ebbeli jogát alperes csakis ama mulasztása által vesztette el, kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy azon befektetések kifizetése körűi alperes valóban követett-e el mulasztást vagy sem? Tekintve pedig, hogy az 1873. évi függő termés előállítására fordított befektetések értéke a felszámitási perben hozott ítéletek-