Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

182 a szabadkai kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : Mester István, vasúti sorompó-ör a Csordás Vinczéné szül. Bakai Teréz személyén ejtett, a B. T. K. 310. §-ába ütköző s ugyanezen szakasz 2. bekezdése szerint minősülő gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat hónapi fogházbüntetésre, ugy a B. T. K. 27. §-ában meghatározott czélokra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetére még további 1 napi fogházbüntetésre ítéltetik. A kiszabott fogházbüntetés kitöltése napjától számítva három évig a B. T. K. 291,§-ához képest vádlott a vasúti sorompó-őri foglalkozástól eltiltatik, egyszersmind a sértett fél részére 200 frt kártérítésre, nemkülönben az eljárási és rabtartartási költségek megtérítésére köteleztetik. Indokok: A vizsgálat adatai szerint 1883. évi január 12-én Csordás Vincze és neje szül. Bakai Teréz a „budapest-zimonyi" vasútvonal majsai kapu melletti átjáróján a sorompó elzárva nem lévén, kocsijukkal keresztül jutni akartak, de. a pályaudvarból a 179. számú gözmozdony közeledtét észrevevén, közvetlenül a sínek közelében megállottak. Lovaik a mozdony dübörgésétől megriadva, a kocsit a pályára vonszolták, hol az a mozdony által elűttetvén, Csordás Vinczéné szül. Bakai oly szerencsétlenül bukott ki, hogy a mozdony bal keze felét szétmorzsolta s ennek következtében az iratoknál fekvő orvosi bizonyítvány szerint kézföizűlete orvosi műtét által tőből levágatott. A kihallgatott tanuk hittel megerősített vallomásaikkal igazoltatott, hogy a sorompó-ör kötelessége mindenkor helyén maradni, s a sorompót minden egyes mozdony közeledtére is idején elzárni ; minthogy pedig vádlott saját beismerése szerint a kérdéses alkalommal helyéről távozott a nélkül, hogy a sorompót elzárta volna, habár erre a kihallgatott tanuk vallomása szerint a mozdony elindulásakor szabályszerű jelzéssel figyelmeztetve lett, s igy a bekövetkezett vasúti sserencsétlenség kétségtelenül az ö kötelességének megszegéséből származott, ennélfogva a B. T. K. 310. § ába ütköző s ugyanazon szakasz 2. bekezdése szerint minősülő gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségéoen vétkesnek kimondandó s enyhítő körülményül véve rovatlan előéletét, az ítélet rendelkezési részében meghatározott fogház és pénzbüntetéssel sújtandó és mivel e gondatlanságot a saját hivatásában követte el, a B. T. K. 291. §-ához képest vasúti sorompó-őri foglalkzoástól eltiltandó volt. A pénzbüntetésnek behajhatlanság esetén fogházbüntetésre átváltoztatása a B. T. K. 53. §-ában, a sértett fél részére kártérítési összeg megfizetésére való köteleztetése a B. T. K. 311. §-ábanleli indokát. Az eljárási és rabtartási költségben lett elmarasztalása a vétkesség kimondásának következménye.