Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

180 §-ában rendelt összbüntete's alakjában kiszabását, a B. T. K. 354. §-a pedig csakis a zsarolás büntette s a B. T. K. 351. §-ába ütköző vétség esete'ben rendeli a melle'kbüntetés alkalmazását, jelen eset pedig nem a fennebbi §§-ok, hanem a B. T. K. 350., 352. és 65. §§-ai alapján le'vén elbírálandó, ezekhez képest e részben az eljárt kir. törvényszék Ítélete megváltoztatandó, s ugy az összbüntetés módozata, mint az elsöbiróságilag kiszabott mellékbüntetés mellőzendő volt. A kiszabott szabadságvesztésbüntetés azonban ugy nemre, mint mérte'kre nézve, mint önálló büntetés helyben volt hagyandó azért, mert habár vádlott cselekményét a kivitelnél használt nagyobb fokú ravaszság és vakmeröse'g jellemzi és a nyílt levelező lapon történt meggyalázások közbotrányt okozóknak tűnnek fel, tehát vádlott vétkessége súlyosabb beszámítás alá esnék: de mivel a kir. ügyész az ítéletben megnyugodott, magánvádló pedig időközben meghalt s az ítélet ellen felebbezéssel nem élhetett, a büntete's mértéke felemelhető nem volt. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: Vádlott a zsarolás kisérlete'nek vádja alól felmentetik, s enynyiben mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatik. A mennyiben azonban vádlott kétrendü becsületsértésben mondatott ki vétkesnek, s e miatt külön-külön 100 frt, összesen kétszáz forint pénzbüntetésre s esetleg 20 napi fogházra ítéltetett, a felebbezett kir. táblai Ítélet az ott felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. A fel nem ^számított s a jelen ítélettel kimondott változtatás folytán vádlottat csak jelentéktelen részben terhelhető eljárási költségek alól a vádlott felmentetik, élelmezési költségeket ugyanaz csak azon esetben lesz köteles fizetni, ha pénzbüntetésének behajthatlansága következtében fogházba kerülvén, az állami élelmezést igénybe veendi. Indokok: Vádlott a panaszos Reiche Hugó aacheni műegyetemi tanár arczke'pét és életrajzát nem vette fel a „Budapester Chronik" czímü képes folyóiratába a neVezett tanár tudta és beleegyezése nélkül, hanem tette azt azzal előzetesen létrejött megállapodás folytán azon fénykép és fogalmazvány alapján, melyeket Reiche tanár neki közzététel végett megküldött. Hogy a Reiche tanár arczképe és életrajza közzétételének költségeit ki viselendi, az nem lett ugyan előlegesen meghatározva: de hogy vádlottnak nem állhatott érdekében egy teljesen ismeretlen külföldi tanár arczke'pét és életrajzát lapja olvasóinak saját költségén bemutatni, az iránt az emiitett panaszosnak aligha lehetett kétsége ; ennélfogva pedig vádlottnak a szóban levő nyomtatványok előállítására fordított állítólagos költségek czímén a panaszossal szemben támasztott követelése nélkülözheti ugyan a bírói megité-