Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

166 Tekintve, hogy ezen beismerés a kir. járásbiró előtt többek jelenlétében, minden legkisebb kényszer, vagy n ás egyéb törvénytelen eszköz alkalmazása nélkül, teljesen szabad elhatározásból tétetett, tekintve, hogy a körülményekkel teljes összhangban van s csupán az ajtó felnyitására vonatkozólag czáfoltatott meg ; tekintve, hogy vádlott az elrablott pénzeket és érmeket is felsorolta, azok helyét megjelölte, tehát ezen beismerést csakis olyan tehette, ki a tett elkövetésénél vagy közvetlenül jelen volt, vagy legalább erről a tettessel beszélt: ezen vallomás, mely minden figyelembe vehető indok nélkül lett visszavonva, lényeges bizonyítékot képez mindkét vádlott ellenében. Ide járul az, hogy a vádlottak védekezései a valótlanság színezetével bírnak; vádlottak, valamint nejeik és anyjuk vallomásai közt ellentétek merültek fel, különösen pedig alig hihető vádlottak azon előadása, hogy a kötelek és a kések a temes* vári vásáron vásároltattak volna, mert alig tehető fel, hogy ők ezen* tárgyakat oly nagy mennyiségben vásárolták volna. Jelentékeny körülményt, képez E. György tanú azon vallomása,, hogy a motozás alkalmával A. Damaszkinnál egy olyan kés találdatottt mely azelőtt még soha sem volt használva, mit ezen vádlott sem vesz tagadásba. A két zsákra vonatkozólag a körülményeknek A. Damaszkin azon előadása felel meg, miszerint azok a gyanú elhárítása czéljából tétettek ki bátyja által az utczára. Vádlottak és a háznép viselkedése a házkutatás alkalmával olyan volt, mely az ellenükben fenforgó gyanút megerősíti. Arról, hogy az A. Damaszkin ködmöne már a tett tönénte előtt is véres lett volna, kivüle a .háznép többi tagjai semmit sem tudnak, mely körülmény szintén A. Damaszkin védekezésének valótlanságára mutat. A két nagyobb késen az országos müvegyész által történt megvizsgálás alkalmával ugyan már nem észleltettek vérfoltok, azonban; vádlottak maguk is beismerik, hogy ezen kések véresek voltak, az pedig lehetséges, hogy a vérfoltok csaknem 2 év alatt eltűntek a késekről. W. Jakab megölését vádlottakra vonatkozólag a gyilkosság bűntettének kellett minősíteni; mert a dolog természeténél fogva kétségtelen, hogy a rablást a tettesek előre megfontolt szándékkal követték el, már pedig a mennyiben vádlottak voltak a tettesek, — és pedig ez a fenn előadottak szerint be van bizonyítva, — midőn ők a rablást előre megfontolva elhatározták, okvetlenül a W. Jakab életének kioltását is előre megfontolva kellett szándékolniok, mert a legprimitívebb felfogás mellett is tudhatták, hogy ha a kirablandó egyént, ki az ö házukban tőlök néhány ölnyi távolságra egy porta alatt lakott sőket régi idők óta jól ismeri, meg nem ölik, akkor ez őket bizonyosan följelenti s a tettből semmi esetre sem remélhetnek hasznot, sőt szigorú büntetést vonnak magukra. így azonban a gyilkosságnak a rablás czéljából előre történt elhatározása mellett arra számítottak, hogy W- Jakab örökre elnémittatván, nem kell tartaniok attólT hogy tettük kitudódik s az elrablandó tárgyakat minden veszély koczkázata nélkül saját hasznukra fordíthatják. A gyilkosság bűntettében mindkét vádlottat, mint közvetlen tetteseket kellett bűnösöknek kimondani, mert az összes körülmények a közreműködés