Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

158 Miután M. Tódor határozottan azt állítja : hogy azon nyilatkozatot névjegyével soha el nem látta s arra senkit fel nem hatalmazott; miután továbbá a vizsgálat során ki részéről sem állíttatott, hogy azon kézjegy M. Tódortól vagy megbízásából származnék, azon nyilatkozat kétségen kivül hamisnak tartandó. Tekintettel arra, hogy F. János beismeri, miként a nyilatkozaton olvasható neveket, különösen M. Tódor nevét ö írta, J. Demeter pedig azt tanúsítja, mikép a nyilatkozat szövegét F. János felhívására ennek számára irta, tekintve továbbá, hogy A. Zamfir közreműködését maga beismeri : minthogy a fenforgó cselekmény ugy az előbbi törvényes gyakorlat, mint a B. T. K. 401. és 402. §-ai alapján is hivatalból üldözendő magánokirathamisitás bűntettének tekintendő, vádlottak, névszerint F. János és A. Zamfir érintett bűntettben váltak bűnösökké, miért is, tekintettel azon rendkívüli enyhítő körülményre, hogy M. Tódor a felmutatott végtárgyaláskor valódinak elismert, Aradon 1880. évi január 10-én kelt nyikozat tanúsítása szerint a radnai kir. járásbíróság előtt indított három rendbeli polgári keresetet időközben valósággal visszavonta, minek folytán jelen bünperbeni keresetétől is elállott s a bünper megszűntetésébe beleegyezett, továbbá tekintettel azon körülményre is, hogy a bűntény még a B. T. K. életbe lépte előtt követtetett el, tehát a B. T. K. 2. §-sa értelmében az előbbi enyhébb büntető gyakorlat nyer alkalmazást, a vádlottakat a B. T. K. 402. §-ában előirt büntetés helyett csakis három, illetőleg egy havi fogházbüntetéssel sújtani, s ehhez képest őket vétségben vétkeseknek kimondani, s különösen F. Jánost, mint intéző fötettest társánál szigorúbban büntetni kellett. Vádlott R. Demeter ellenében arra nízve, hogy az okmányhamisítás az ö tudtával és közreműködése mellett követtetett volna el, terhelő körülmények fenn nem forognak, miért is öt a vád alól felmenteni kellett annyival is inkább, mert mint közbecsülésben álló teddetlen előéletű egyénről fel sem tehető, hogy a vádbeli bűntett elkövetésénél közreműködött volna. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg itélt: A kir. törvényszék Ítélete megváltoztatik és A. Zamfir a magánokirathamisitás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik ; egyebekben pedig ugyanezen itélet indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok : Mert A. Zamfir vádlottnak azon ténye, hogy a hamisítás tárgyát képező nyilatkozatra mint elöttemezö tanú kézjegyét rávezette, még önmagában a vádbeli bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja, minthogy ellenében azon körülmény, hogy ezen cselekményt a B. T. K. 75. §-ában meghatározott szándékkal, a ha-