Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

159 misitásra irányzott öntudatos akarati elhatározással követte el, az eljárás folyamán igazolást nem nyert, miután ellenében annak tudata is a bizonyítást nélkülözi, hogy M. Tódor sértett fél aláírása, annak beleegyezésén kívül vezettetett a neheztelt iratra, söt végtárgyalási vallomása szerint ez irányban annál kevésbbé bírhatott tájékozással, minthogy írástudatlan lévén, annak megbirálására, hogy a nyilatkozatnak elöttemezése alkalmával rajta volt-e már M. Tódor feljelentőnek kézjegye? képesítve sem volt, de arról tudomással sem birt; azon körülmény pedig, hogy vallomása részben F- János vallomásával az eset történeti előadásában egyezik, még a bűnösség megállapítására kellő Bizonyítékot nem képezhet, minélfogva vádlott felmentendő, egyebekben pedig ezen ítélet indokainál fogva helybenhagyandó volt. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: Tekintve, hogy a vádbeli cselekmény az elkövetés idején érvényben volt büntetőjogi gyakorlat szerint is büntethet képezett; a minősítés megállapítása körül a B. T. K. 2. §-a csak az esetben lenne alkalmazható, ha a hamis magánokirat által másra hárítani czélzott jogsérelem 50 frtnál csekélyebb értékűnek mutatkoznék ; minthogy azonban M. Tódor, a radnai kir. járásbíróság előtt, 1879. október 14-én, 3569. sz. alatt felvett keresetet az 1879. évi szeptember 16-án kelt szerződésből kifolyó jogügylet alapján 50 frt haszonbér-hátrálék, ugyanannyi bánatbér megfizetéséré s egyszersmind a szerződés kiadására irányozta, söt ezen felül becsületsértés miatt is pert indított, a hamis magánokirat pedig ezen perekről való lemondási és elállási nyilatkozatot tartalmaz: kétségtelen, hogy a hátrány, mely e lemondási és visszavonási hamis nyilatkozat által a nevezettre hárittatni czéloztatott, 50 frtnál magasabb értékre teendő. Ennek előrebocsátásával, tekintve, hogy F. János vádlott a kérdéses, tudva hamis okiratot fent megjelölt czélra felhasználta az által, hogy azt a radnai kir. járásbíróságnál benyújtotta, s minek folytán ez, végzésileg az említett pereket megszűntéknek ki is mondotta : ez okból F. János vádlott, a magánokirat hamisításának a B, T. K. 402. §. 2. bekezdésében meghatározott bűntettében mondatik ki bűnösnek. De minthogy a kérdéses cselekményre az ennek elkövetésekor fenállott törvény és jogszokás szerint is rendszerint börtönbüntetés állapíttatott meg, ezen büntetési nem legrövidebb tartama pedig a B. T. K. 24. §-a szerint hat hó ; és minthogy nem forognak fenn oly körülmények, melyek a büntetésnek hat hónapi börtönnél felébb emelését indokolnák: vádlott F. János a B. T. K. 91. §-ának alkalmazása mellett hat hónapi börtönre ítéltetik. Egyéb részeiben a budapesti kir. ítélőtábla Ítélete az abban felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik.