Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

154 vagy szaladni nem látott, haba'r holdvilágos éj volt s a tanú rejt* helye és a vonatkozó juhakol közt csak 15 lépésnyi távolság esett közbe. Mindezekből következőleg Földes János bűntársnak, a vele együttesen vádolt Mészáros Jánosné terhére tett vallomása annyira súlyos aggály alá esik, hogy az a Mészáros Jánosnénak tulajdonított tettességre nézve ép oly kevéssé fogadható el bármi értékű bizonyítéknak, mint nem tekinthető valószínűnek annak azon puszta állítása, hogy egy előrehaladt korú férjes nő és anya előtte, egy oly éretlen csacska suhancz előtt, ki a községben majdnem hülyének tekintetett, tiltott szerelmi viszonyaira és vágyaira vonatkozólag bizalmas bevallásokat tett, és öt, csekély vagyonának feláldozásával arra bírni törekedett volna, hogy legyen főbenjáró bűntettének passiv tanuja, hogy majdan lehessen bevádolója is! Az alsóbb bíróságok által Földes János vallomásaiból merített közvetlen bizonyítéknak ekkénti mellőzése folytán Mészáros Jánosné egyedül azon gyanuokok alapján lenne elítélendő, melyek a neheztelt ítéletekben megjelölve és csoportosítva lettek. Ezen gyanuokok egy része nincs azonban törvényszerűen bebizonyítva, — a többiek értékét pedig a körülmények ugy mint a vizsgálatnak többé helyre nem hozható némely hiányai is annyira leszállítják, hogy mindazon súlyos bűnjelek daczára, melyek Mészáros Jánosnét nyomasztólag terhelik, ennek bűnössége iránt mégis el nem oszlatható kétely marad fenn. Nincs bizonyítva mindenekelőtt a Mészáros Jánosné és Rédl István közt létezni állított szerelmi viszony, mely férje megölésének indokát képezné. E tekintetben a bizonyíték csak kósza hírekből és önkényes vélelmezésekből áll. Kosztolányi József tanú ugyanis a szerelmi viszonyt egyedül abból következteti, hogy Rédl István eljárt Mészárosékhoz. bárhol volt légyen azoknak lakása; ellenben Földes Istvánné, ki egyébiránt esküre sem bocsáttatott, csak hiszi, hogy Mészárosék Rédl miatt czivakodtak két ízben, a nélkül, hogy e feltevésének bármi okát tudná adni. Az elöljáróság végre a szolgabíró által 1881. évi ápril 17-én felvett jegyzőkönyvben Mészáros Jánosnét a kérdéses tiltott viszonynyal egy szóval sem terheli, s azért e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete indokaiba nyilvánvaló hiba csúszott be. Egyedül Pusztai Péterné állította határozottan, miszerint azon szerelmi viszonynak fennállásáról annyiban bír tudomással, a menynyiben azt a Mészárosné és néhai férje közt váltott haragos szavakból kivennie alkalma volt. Azonban azonfelül, hogy e tanú emiitett állításával egymagá-