Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

142 gekre vonatkozólag, a kir. tábla által hozott azon határozat ellen, melylyel az elsőfokú törvényszék által elrendelt vád alá helyezés helybenhagyatik, további felebbvitelt nem enged; tekintve, hogy ezen szakaszszal a contrario ki van mondva: hogy a vád alá helyezés kérdésében a kir. tábla által hozott határozat ellen — mellőzve az alaki semmiség eseteit — csupán az esetben használható felebbvitel: ha a vád tárgyát képező büntetendő cselekmény miatti vád alá helyezés elrendelésének kérdésében, az alsóbbfokú bíróságok vagy egymással ellenkező határozatot hoznak, vagy pedig, ha a vád alá helyezési indítvány mindkét alsóbbfokú bíróság által elutasitólag intéztetett el; tekintve, hogy mig a most említett esetek elsőjében a felebbvitel megengedése indokát és jogosultságát abban találja, hogy a két biróság a kérdés lényege iránt egymással ellenkezvén: a kir. tábla határozatának törvényszerűségét nem támogatja oly erős vélelem, a milyen szükséges arra, hogy a további felülvizsgálat lehetősége a törvény erejével elzárassék ; a dolog a másik esetben, az egyező határozatok helyessége mellett szóló erős vélelem daczára is indokoltnak mutatkozott a legfőbb bírósághoz való felebbvitelnek megengedése az által: mert a vád alá helyezést el nem rendelő határozat végleges és perdöntő lévén, a helyességét támogató erős vélelem mellett is lehetséges tévedésből a jogrendben érvényesülő közérdek vagy épenséggel orvosolhatlan, vagy csak kivételes esetekben és nehezen orvosolható hátrányok veszélyének tétetnék ki; tekintve, hogy a fentebbiek által ki lévén merítve az 1880: XXXVII. t-cz. 45. §-a meghozatalánál irányadókul elfogadott törvényhozási szempontok: minden oly értelmezése azon szakasznak, mely a másodfokú biróság kérdéses határozatának kivételesen megengedett felebbvihetésér, az imént kiemelt törvényhozási indokok által vont határokon túl tágítaná, nemcsak a törvény világos rendelkezésével és az annak meghozatalára irányadóul elfogadott törvényhozási szempontokkal jönne ellentétbe, hanem azon sarkalatos szabályba is ütköznék, mely szerint minden kivételes törvény csakis szoros, illetőleg megszorított értelemben magyarázandó és alkalmazandó, és ennélfogva annak hatálya a törvény szövegében különösen megjelölt esetnél tovább ki nem terjeszthető ;* tekintve, hogy azon esetben, ha a kir. tábla ugy a vádolt személyeket, valamint a büntetendő cselekményeket illetőleg helybenhagyva az elsőfokú törvényszéknek a vád alá helyezést elrendelő határozatát, csupán az elrendelés alapját képező egy vagy több büntetendő cselekmény minősítésére nézve tér el az elsőfokú biróság határozatától: ezen másodfokú határozat nem dönti el véglegesen az ügyet;