Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

71 Spanga Pál és Pitéli Mihály vallomása szerint Berecz János szobájában vágattak darabokra a tett kivitelére szánt zsinegek. Eme zsinegek négy darabra vágattak; az egyik zsinegdarabnak rendeltetése volt: megkötni a Pitéli Mihály lábára adott rongyot. A többi három darab következőleg használtatott fel: az egyikkel megköttetett Mailáth György lába, a másikkal keze, a harmadikkal pedig körülhurkoltatott Mailáth György nyaka. A készülődésnek ezen módja nem véletlen, hanem összevetve a fennebb előterjesztettekkel, feltétlenül kiszámított. Ezen tényben önmagában felismerendő a tetteseknek azon szándéka, hogy Mailáth György nyakát hurokkal megkössék. A kivitel tényleg megfelelt a tervnek és előidézte azon eredményt, melynek a nyak körülhurkolása miatt okvetlenül bekövetkeznie kellett. Nem lehetett titok a tettesek előtt, hogy Mailáth György részéről ellentállásra fognak találni; ezen tényezővel számoltak a tettesek már akkor, midőn Spanga Pál vallomása szerint arról volt szó, hogy Mailáth Györgyöt szükség esetén ki kell végezni. Az előadottak szerint a tetteseket nemcsak a rablás szándéka vezérelte, hanem el voltak tökélve arra is, hogy Mailáth György életét kioltsák. A szándéknak előre megfontoltságát nem rontja le azon esetleges körülmény, hogy Mailáth György — vádlottak vallomása szerint — csak szükség esetén fosztassék meg életétől, mert, ha fennállott is ezen körülmény, — melyet azonban a fennebbiekhez képest feltételezni nem lehet, — mégis teljesen épségben fennáll az ölésre irányzott szándék is, mert a szándéknak feltételes volta nem azonos a szándéknak nem létével. Hosszabb időn át foglalkoztak vádlottak a végrehajtandó cselekmény tervezetével; érett megfontolással és nyugodtan fogtak munkájokhoz. Előre eltökélt szándékkal megölték Spanga Pál és Pitéli Mihály Mailáth Györgyöt. Spanga Pál és Pitéli Mihály tehát mint Mailáth György elhunytát közvetlenül előidézett tettesek a btk. 278. §-ba ütköző gyilkosság bűntettét követték el. A végtárgyalásig Berecz János a ténykörülményekkel megegyezöleg a tettre vonatkozólag mindig beismerésben volt annyiban, hogy csak a tettre való felbujtást tagadta. A végtárgyaláson Berecz János teljesen visszavonta eddigi beismerő vallomását, megtagadván még azt is, hogy a végrehajtandó cselekményről egyátalán sejtelemmel birt.