Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

52 tekintve, hogy vádlott a 9 frt e'rtékü birka kiválasztásánál sem eröszakot, sem fenyegetést nem használt : az emiitett cselekmény ugy az elkövetésekor fennállott büntető gyakorlat, valamint a B. T. K. 465. §-a szerint is a megvesztegetés vétségét képezi: miért is a kir. itélö táblai ítéletnek e részbeni megváltoztatásával G. István e cselekmény miatt a megvesztegetés vétségében mondatik ki bűnösnek. II. K. F. János elleni sérelmezést illetőleg a kir. itélö tábla fent megjelölt Ítéletében megsemmisítette az első fokban eljárt törvényszék ítéletének erre vonatkozó azon rendelkezését, melyben a nevezett vádlott a B. T. K. 306. §-a alá eső halálos testi sértés büntette alól felmentetett; valamint azt is, melylyel G. István és B. Károly vádlottak a súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek ítéltettek. A kir. itélö tábla e megsemmisítést azzal indokolja, hogy vádlott, illetőleg vádlottak e cselekmények miatt nem voltak vád alá helyezve; az első fokú kir. törvényszék tehát „oly jogkérdéseket bírálván el, melyek az 1881. deczember 17-én 3179. sz. a. hozott, a budapesti kir. tábla által helybenhagyott, s igy jogerőre emelkedett törvényszéki határozattal már el voltak döntve, túllépte törvényes hatáskörét és ez által alaki jogsértést követett el.u A kir. itélö tábla ítéletének a megsemmisítést kimondó rendelkezése ezennel hatályon kivül tétetik és K. F. János sérelmeztetésére vonatkozólag, vádlottak a B. T. K. 477. § ában meghatározott hivatali bűntettben s a 303. §. alá eső súlyos testi sértés bűntettében mondatnak ki bűnösöknek. Hatályon kivül volt helyezendő a kir. tábla ítéletének a megsemmisitést kimondó rendelkezése, mert sem törvény, sem a joggyakorlat, sem a fennálló bűnvádi eljárás rendszerének elvéből vont helyes következtetés nem támogatja azon felfogást, hogy a végtárgyaláson a bizonyítási eljárás folyamában felmerült bizonyítékokkal támogatott, a kir. ügyész véginditványában határozottan kiemelt, és igy egyenesen és nyilván a vád tárgyává tett büntetendő cselekmény el lenne vonva az itélö biró megítélésének, tehát az ítéletnek köréből azért, mert azon cselekmény, illetőleg a concret cselekedetnek a vádhatározatban kimondott bűntetten felüli, törvény szerinti vonatkozása a vád alá helyezési határozatban nem említtetett meg. A vád alá helyezési határozatnak egyáltalán nincs azon hatálya, hogy általa akár a vád tevékenységének köre, akár az itélö biró hatóságának terjedelme akként határoltassék el, hogy a vádló ne lenne jogosítva a concret cselekedeteket a végtárgyaláson más jogi fogalom alá helyezni, tehát a vádat kijavítani, mint a mely alá azok a végtárgyalásig foglaltattak és a bírótól el lenne vonva a