Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

53 hatalom, azon concret cselekedetek valódi mivolta alapján megítélni, hogy azok által a B. T. K.-ben meghatározott melyik büntetendő cselekmény tényálladéka merittetik ki. De nincs a vádhatározatnak azon hatálya sem, hogy bármely új vagy súlyosító tények merüljenek fel a végtárgyalás alatt, melyek a vizsgálatban kiderített cselekedeteket súlyosabb törvényszegés alá eső büntetendő cselekménynek tüntetik fel, mint az, a mely miatt a vád alá helyezés elrendeltetett; vagy melyek a vádhatározatban vádlottak terhéül rótt cselekményeken kívül, még egy másik büntetendő cselekménynek tényálladékát is megállapítják: a vád ne legyen jogosítva az itélő biró figyelmét ezen tényállásnak az ítéletben leendő értékesítésére felhívni; sem az itélő biró ne legyen képesítve, a vád által kiemelt ezen, a végtárgyaláson lefolyt bizonyítási eljárás alatt kétségtelenné vált tényállással egyező indítványnak megfelelni. Ezen felfogással ellenkezőleg, a szóbeli végtárgyalás eszméje éppen azon alapszik, hogy a súlypont a szóbeli és közvetlen végtárgyalásra esvén: az itélő biró tevékenysége és Ítélete nincs az előbbi, az írásbeli és titkos előkészítő eljárás és ennek eredménye, a vád alá helyezési határozat által korlátolva; hanem ítéletének rendszerinti elemeit a végtárgyaláson felhozott és kiderített tényekből és körülményekből vonván, az ott elöhozottakra és bizonyítottakra, a mennyiben a vád tárgyává és elemévé tétettek, minden más korláttól szabadon kimondja, hogy azok által a B. T. K. egyáltalán, illetőleg annak melyik rendelkezése sértetett meg, vagyis hogy az elkövetettnek elfogadott büntetendő cselekmény a B. T. K. ben meghatározott melyik büntettet, vétséget vagy kihágást képezi; esetleg a kérdéses cselekedetek összege egy vagy több bűntendö cselekményt álapit-e meg. A végtárgyalásnak a vádlottra terhelőbb eredménye és a kir. ügyésznek ezen eredménynyel egyező véginditványa jogot ad ugyan vádlottnak védelme kellő előkészítése szempontjából a végtárgyalás elnapolását kívánni; de éppen ezen joga a vádlottnak fejezi ki leginkább, hogy a vád alá helyezési határozat nem korlátozza sem az ügyészi véginditványt az eredeti vád kitágításában, javításában, szóval megváltoztatásában, sem pedig a bíróságot a megváltoztatott ügyészi indítványban kiemelt ténykörülményeknek a megfelelő törvény, vagy törvények alá foglalásában. A vád alá helyezési határozat jogerőre emelkedésének nincs azon értelme, hogy a szóbeli végtárgyalás és ennek eredményei értékesítése elé átléphetlen gátot emeljen. Ezeket előre bocsátva : tekintve, hogy a kir. ügyészség a vád alá helyezés iránti 1881. decz. 12-én kelt és decz. 16-án 3179. sz. a. beterjesztett in-